Vele álmodtam. Angolt tanítottam felnőtteknek, és egy feladatot csináltattam velük, amit egyébként szoktam. Beszédgyakorlat előkészítés és odamentem mkihez tisztázni, érti-e. Így beszéltem vele is. Magyarázat közben elkapott a déja vu, s megkérdeztem tőle, nem csináltam-e már ezt vele korábban. Azt mondta, nem. Befejeztem a magyarázatot, értett mindent, s a válaszában használta azt a szót, h 'establish'. Amiről eszembe jutott, h persze, ő jól tud angolul. S kimentem a szobából, amíg dolgoznak egyebeket intézni. És elfelejtettem visszamenni. Úgy ért véget, h ott bőgtem hűtlen barátnőmnek, h hogy voltam képes nem befejezni a feladatot velük, mert így semmi értelme nem volt, h elkezdték. Potyogtak a könnyeim. *** Már azzal beérném, h néha, vagy az életben 1x-2x beszélgetne velem. De nem fog. A dolog szánalmasságáról annyit, h látom, h forognak utána a lányok. Az anyja meg mégiscsak az egyik legértelmesebb munkatársamnak tűnik. Ilyenkor, mikor ami van, céltalan és reménytelen és nyilvánvalóan nincs elviselhető forma, amibe gyömöszölhető lenne, szoktam magammal működésképtelen és illuzórikus kompromisszumokat kötni. Pl, h akkor innentől csak azért szeretem, mert szeretem. An end in itself.
Jaj, anyám, azért csak sikerült felhúzni magam. Megint megjelent értékmérőként, h volt-e már DOKK felolvasáson. Ne is törődjön vele senki, h mindig csütörtök délutánra teszik, ami egyenlő azzal, h ennyire vidékről, ahol pl én is lakom képtelenség eljutni. Felvetettem ugyan, h mi lenne, ha hétvégére raknák néha, válaszra se méltatott senki. Különben nem a közéletre reftektáló írások nyírják ki a DOKK-ot, hanem az, h nem működik az, ami a fő profilja. Az antológia szép dolog, de én jobban örülnék némi életnek az üzenőfalakon. (Nyilván nem az egymás gyalázására gondolok.) Persze, értem én, mert már annyiszor tudatosították: ingyen dolgoznak, mi csak itt használjuk a mások által fenntartottat, tehát legfeljebb hódolat, de nem bírálat. Meg emberből van a szerkesztő is, abban él, amiben én is: ideje kevés, jobb dolga sok. Lehet, h ideig-óráig lehet csak bírni a sok nem (egészen) jó vers olvasását. Én pl hamar megcsömörlök. Sőt, már volt, h egyáltalán nem volt kedvem verset olvasni emiatt. (Elmúlt.) Na, mindegy. Ha nem vagyok igazi, csak férgese, legyen. Baromira ismerős helyzet. De nem hullok könnyen, sajna.
higgadtan kezelni veszteségeink egy ideje már csak úgy teszek (önvédelemből) mint aki van mint aki úgy hiszi, hogy számít amit tesz, vagy mond mint akiről nem hámozott le minden reményt, hogy A-ból B-be út vezet, a tény, hogy a komfortzónát feláldozta az elveinek. ilyesminek, hogy becsület. helyette most a semmi van. abban a mérgezett levegőjű szobában voltam valaki. azóta zuhanás, bár ez se biztos, mert se fel, se le nem látni jól. a szobában maradt a szem. de élni kell, míg meg nem hal az ember. úgy is, hogy ül ebben a valamiben, ami öklendené ki magából. mint egy felesleges gyomortartalom, próbál megtapadni, mert túlélni kell, nem mindenkit előre engedni a sorban, tetteni, hogy érdemes a jóra, hogy meg akar gyógyulni, hogy őt szeretni lehet mintha elfelejtette volna, hogy mindennek régen vége, és az égegyadta világon semmi nem múlik többé se rajta, se el.
mint ereklyetartóban a csontok zörögnek bennem halott szerelmek
vesztett csaták mezeje a test
***
He's back and totally beautiful. And good. And it's clearly wrong to pursue love. Volt egy oldalpillantása, ami után az anyja, aki pedig az utóbbi napokban már kedves volt velem, egyetlen szó nélkül a hátamra nyitotta a kinti hideget. (Eddig megkérdezte, h nyithat-e ablakot, most kitárta közvetlen mögöttem.) Úgy voltam vele, h igaza van. Mert azt a pillantást éreztem.
Ma eljött volt kolléganőm beszélgetni. Ő arra a településre jár be dolgozni, ahonnan én most eljárok. Fél kettőkor végzett, de benn maradt a sulijában, h hozzám el tudjon jönni 3-ra. Odahaza 5-től lett volna egy tanítványa, amit lemondott, h addig beszélgessünk, ameddig jól esik. Fél hétig esett jól. Meghatódtam, h elég fontos voltam ahhoz, h ilyen áldozatokat hozzon.
A műtétem a múltkor el lett tolva, mert nem voltam, úgymond, alkalmas állapotban. Át lett téve most péntekre, amikor is sokkal kevésbé leszek a múltkorinál alkalmasabb állapotban. ezek tények. A testem ezen a téren is olyanokat lép, amiket nem kéne. Most telefonáltak, h 7-re legyek a klinikán, ez az 5.20-as buszt jelenti. Nem rüh. Az igazgatónőm a hátam mögött érdeklődött, h a szalagavatón csináltam-e vmit, meg volt egy igen megalázó jelenet ma, mikor látta, h rá várok és a jóistennek nem hagyta, h felvegyem a szemkontaktust. Azt még elfogadnám, ha azért nem hosszabbítana meg, mert rosszul csinálom, de h már megint a tájékozatlansággal és a skatulyákkal kell küzdjek, bassza meg. Jöttem a biciklin haza, az ég körben felhasadva és azt éreztem, h minden kétséget kizáróan addig ameddig, de én most élek.
Nem várhatod el tőle, hogy észrevegyen, csak mert ott állsz előtte, nem várhatod el, hogy hallja, amit mondasz, csak mert hozzá beszélsz, nem várhatod el, hogy szóljon hozzád, hogy az agyába engedjen, hogy elviselje, hogy azt akarod, hogy lásson, hogy halljon, hogy mint az a szétidézett, béna róka azt akarod, hogy valóra válj benne.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
