NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2020-09-26 14:04 Összes olvasás: 106057| 1385. | [tulajdonos]: g | 2020-09-25 17:08 | Azt se tudom, meddig vagy még. H meddig foglak látni. Mert elmész, azt hiszem, hamarosan, meg az is lehet, h én leszek beteg/ megyek karanténba. Meg vannak számlálva napjaink.
De azért csak úgy, mint eddig, mint az ország, mintha nem is lenne járvány. A vágy tényleg fáj, sztem a szerelem is, ha rám zuhan, de lehet, h tévedek.
Nem tudom, ki vagy, nem tudom, ki lakik benned, nem tudtam meg, s úgy fogsz egyik napról a másikra eltűnni az életemből, hogy nem is fogom megtudni.
Meg fog viselni, ha nem látlak többet, mert most már sok öröm nincs ebben, de annyi mégis, h vagy. Láthatlak, hallhatlak. Még ha nem is nézlek. (Mikor miért. Nem akarok a terhedre, vagy csak nem vagyok képes felnézni.) Meg, h beszélhetek hozzád itt. Akkor is, ha nem olvasod.
Az ember nemcsak múlt időben boldog. Sokat ugyan nem segít a jelen idő, mert általában pont azért tudatosul, mert véges.Tűnődő szomorúságféle. Ameddig vagy, addig.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1384. | Wesztl Miklós: méltó ság | 2020-09-24 01:10 | Szeretem olvasni a naplódat. Ámde valóban nem lehet megúszni ezt a gyötrődést, mert ez a te jussod most. De nem olyan értelemben, hogy nesze neked ezt érdemled, hanem mert valahogy méltó vagy rá. Szerelembe esni nem személyes hiba, vagy jellemhiba, vagy gyengeség.
Különben a szerelem nem fáj, illetve nem a szerelem fáj, hanem a vágy. A vágy az igen. Az tud. Kettős ajándékot kaptál, ami egyszerre gyötör és egyszerre boldogít. Sajnos a szerelemből és a vágyódásból nem vezet ki a logikus észérvek vagy epizódok csinos sora.
Majd egyszer talán csak úgy magától, talán egy felreppenő verébcsapatot figyelve, a rebbenésük alatt jön el az az érzés, hogy jé megszűnt. Vagy mikor egy ottfeledett szék már nem az Ő hiányát fogja reprezentálni, hanem csak egy hétköznapi szék lesz magában. Persze a távolságtartás segíthetne, ha nem kéne nap mint nap látnod és hallanod. Így nehezebb. | |
| 1383. | [tulajdonos]: patterns | 2020-09-23 17:29 | Jó vagyok abban, h kiszúrjam a mintázatokat. Többek közt ezért voltam valaha jó matekból is (már nem), de tágabb ez ennél, mert élő sztorikban, emberi viselkedésekben is észreveszem a mintázatot. Esetenként olyat is, ami az a tartomány, h az illető se tudja magáról. Meg, mint sokan, Miss Marple nyomán az analógiákat egymásra hasonlító emberek között. (Ez utóbbi úgy megy, h jön a déjavu, h ezt már láttam vkitől, átéltem egyszer lényegét tekintve(!!) ugyanígy vkivel. S ha sikerül felhozni, ki az a másik, akire ő most emlékeztet, az segíthet megérteni, mi a fasszal van dolgom éppen. (Óvatosság kell ehhez, meg őszinteség, különben nagyon félremehet, de kurvára lehet érezni, h mikor becsületes magával az ember, nem hagyom magam maszatolni.)
Nem akarok megúszni semmit.
Visszatérve a mintázatokhoz, s egyben reagálva is a megható , mert együttérző, engem embernek tekintő kommentre, love sztorim főbb szereplőinek egyáltalán nem ez a véleménye. Fiatalembert ma nem is láttam, tehette, nem volt ma órája, más kérdés, h egy hete, meg azelőtt is ilyenkor is bejött. És allé, itt egy mintázat, ez bizony már pont ugyanígy megtörtént egyszer. Tavaly is pont szerdán nem volt órája (fele annyi van órából neki, mint nekem), de azért október közepéig ennek ellenére bejárt aznap is, akkor viszont abbahagyta. Akkor, mikor írtam neki kedden, akkor másnap volt az első szerda, h nem jött be. Csütörtökön meg helyre lettem téve, h részéről se volnzalom, se érzés, és semmiféle kapcsolatot nem akar.
No. A tegnapi irományaim, ha olvasná őket, felháborítanák. Nem tom, h az abnormális (erősségű) érzés miatt, vagy mert azt olvassa ki belőle, h hibáztatom, pedig nem, mert attól nekem nem jobb, ha bűntudata van, abból ugyan nem lesz szeretet sose. Tavaly az ítéletemet előbb megkonzultálta az édesanyjával, konkrétan ettől féltem én a számlálóm 100-as megugrásánál, h most már ez a nő is olvas. Pedig ő zsigerből utál, mióta ott vagyok anélkül, h kiváncsi lenne rám. Vele viszont találkoztam ma, arca mint a kő.
Szóval mintázat. Holnap bűnhődni fogok azért, amit írtam. Mivel nem vállalhatja fel, h olvas (néha), ezért üzenet nem lesz (remélem), csak tippem szerint megszűnik minden pozitív jelzés irányomba, a leány irányába viszont egyértelmű, látványos dolgok lesznek.
Ugyanis ez a sztori így működik, illetve ezek a szereplők így.
Köszönöm a kommentet, mert segít abban, h ne adjam meg magam teljesen ezeknek az értelmezéseknek. Mégpedig azért nem, mert nem jószándékból, vagy emberségből születnek. (Nem kell sajnálni, bűnösnek tartom magam. De a férjem ellen követtem el, nem ellene.)
Szakirodalom: Kodolányitól a Szép Zsuzska (nyilvánvaló okok miatt), Sarkadi Imrétől az Oszlopos Simeon jutott eszembe ma többedszerre. Az utóbbi rejtélyesebb, h pontosan mi az, ami előhozza, azon még gondolkoznom kell. | |
| 1382. | [tulajdonos]: surprised | Wesztl Miklós: egy szó | 2020-09-23 16:48 | | Meghökkentett, h létezik ilyen olvasat is. De köszönöm, még ha nem is tartom magamat méltónak a sajnálatra. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1380. | [tulajdonos]: shit | 2020-09-22 19:46 | menj el a fenébe nyugodtan
soha ne jöjj a közelembe
egészen nyugodtan szeressél mást
én meg soha ne jussak eszedbe
ne nézz rám, ne gondolj, ne lássalak,
mintha nem is volnál senki
hogy ne juthasson soha eszembe
milyen lenne, ha tudnál szeretni | |
| 1379. | [tulajdonos]: n | 2020-09-22 16:56 | Mert elmondom magamnak naponta tucatszor, h nem szeret és tudom, ez van a tudatomban, ha álmodok is vele, ott sem szeret soha, vagy mást viszont igen, vagy észre se vesz/meg se találom. De ha néz, vagy a közelembe jön (nem kerül ki), hiába tudom, h részéről ez semmit nem jelent, akkor ez nem fáj. Amikor viszont abbahagyja, akkor igen.
Nem tudom, pszichológus segítene-e ezen, ahogy legelőször írta. Azért írta, mert terhére voltam, most sztem nem vagyok, vagy csak ritkán. Ha távol van tőlem, akkor enyhül, mert felejtek, fakul az, ami miatt. Nem, nem akarom azt érezni, amit érzek. Nem akarom, h az orra, a szája ne legyen mindegy. Nem akarok a jelenlétére vágyni, se arra, h vmilyen szinten elfogadjon. Nem akarom szépnek látni, legalábbis nem akarom, h ez bármit jelentsen nekem.
Teljesen kilátástalan. | |
| 1378. | [tulajdonos]: h | 2020-09-22 15:41 | | Azt hittem, már nem tud fájni. Tévedtem. | |
| 1377. | [tulajdonos]: segget a számból | 2020-09-21 21:26 | A sorsnak olyan húzása nem lehet,
hogy vele megint egy helyre dobjon.
Pont olyan, mint ami kell.
Már meg se rezzenek.
Moccanatlan örülök, hogy van.
Más a dolgom itt, nem az,
hogy boldog legyek.
***
Egy fűszál sem borzolódik másképp
attól, hogy talán szerettelek,
akármi volt is, kevés volt,
belém tiport, nyom nélkül hegedt.
***
mondj le róla
a múlt maradjon ennyiben
mondj le, hogy földbe szegezzen
amit látnod nem szabad
gorgófej, szirénének, bögre alján féreglyuk,
vagy akna
mondj le arról, h akarj vmit, amit nem,
amit mindig is, amit nem lehet,
amit inkább nem. Arról, h érte.
Arról, h mikor mindent kizártál,
szorítottad magad sarokba,
csinálj mutatványt, h mégis.
Hogy amiről nem, csak arról.
Hogy róla elejétől végig.
Ő neked senki. Te neki soha.
A szerelem kétszemélyes. A bűn is.
Az ő oldalán nincsenek szavak.
Csak nemek. Az egész tagadása.
Lezárta. Lezárt. Rég kerek.
Miért beszélsz, ha nincs miről.
Miért néz most már
örökre egy szempár,
ami nem szeret.
*** | |
| 1376. | [tulajdonos]: zaj | 2020-09-20 10:46 | Tényleg elhallgatok eztán, ígérem.
Három álom kellett ma éjjel ugyanarról a témáról, h rájöjjek, h félrevezetett a zaj, mert most nem arról szól, h szerelem, vagy nem, hanem a szüleimről. És nem annyi, h szomorú vagyok, mert ebben a bágyadt fényben én náluk szoktam ülni a kertben, és nem tűnik normálisnak az, h otthon vagyok, ahelyett, h apám egyre nehézkesebb szöszmötölése lenne a háttérben. És nem is az, h felelősségteljes állampolgárként ne látogassuk most idős hozzátartozónkat, sem pedig az, h életünk ura, aki ifjúkorában Franciaországban felesége rémületére 'itt a piros, hol a piros"-ra tette fel az útiköltséget hazafelé, most több ezer emberi élettel teszi ugyanezt.
Hanem arról, h a krónikus beteg szüleim amiatt, h sem én, sem az öcsém nem tudunk bevásárolni nekik, kénytelenek rendszeresen kijárni az exponenciálisan dagadó járványba. Nem látom, mit tegyek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
