NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2020-01-29 09:39 Összes olvasás: 90679Olvasói hozzászólások nélkül| 1107. | nélküled: loser | [tulajdonos]: Jojo Rabbit | 2020-01-28 22:36 | A Tarantino-idézetnek épp csak a lényegét sikerült elszúrni (mert tényleg Tarantino, megnéztem). Tehát a mondat helyesen:
"Are you one of those LOSERS who don't realise they have won?"
Cserében itt a film címe is, ahonnan: From Dusk till Dawn (Alkonyattól pirkadatig)
A Jojo Rabbitről meg még annyit, h bár tálcán kínálgatja, h miért és hogyan érdemes mégis, ami ellen én alapból berzenkedem, mert jobb szeretem magamnak kibogozni, megszülni, mert akkor esélyesebb, h valódi, mint ha készen, mert akkor ráfogom, s lehet, h csak eladták, én meg be/megvettem, közben meg valahol máshol és másról szólna igazából; na szóval dacára fenntartásaimnak, s klisé voltának, csak jól bír esni a 'casual goodness', a magára mit sem adó jóság, ami arcátlanságban odáig is elmegy, h akár meghalni is képes felebarátjáért. | |
| 1106. | [tulajdonos]: Jojo Rabbit | 2020-01-28 20:34 | Hirtelen felindulásból nem hazamentem munka után, hanem Szegedre moziba. Miután a netről rájöttem, h a filmet, amit a fiam szerint mindenképp meg kell néznem, vagy ma, vagy soha.
Szerinte 10/10, szerintem annyi nincs, bár most olyan jól esett, h nem sok kedvem van kritizálni.
Mostanában több filmben is belefutottam egész jó mondatokban. Pl asszem tegnapelőtt: "Are you one of those winners who don't realise they have won?" Ez egy Tarantino film volt sztem, legalábbis az egyik szereplő nagyon határozottan rá emlékeztetett.
Ez a film meg Rilke-vel zárt. Íme:
"Let everything happen to you
Beauty and terror
Just keep going
No feeling is final"
Amivel nem mondanám, h egyetértek, bár úgy 28 éves korom környékén jó ötletnek tűnt így hozzáállni a dolgokhoz. Tudom, ezt kínálja tálcán ez a film, tanulság alátámogatva, szájba rágva, de azért azt se mondanám, h elvetendő. Nem esett rosszul, még ha nem is voltam rá vevő.
Egyébként meg ahogy itt ülök buszra várva, rájövök, h én baromi régen voltam ennyire szabad. Meg urambocsá' önazonos. Az még régebben. Pedig most alighanem az vagyok.
| |
| 1105. | [tulajdonos]: movie | 2020-01-26 19:45 | Anyám, te mi lennél, ha film lennél? Rebi musical, vagy kosztümös, Gy. pszicho-thriller. Ez túl sablonos és leegyszerűsítő, mondom, és a fantasy? Tényleg, mondják, ott ülne sárkányháton, és biztos magáról mintázná a legaktívabb szereplőt, akivel azonosulni lehet. Itt Rebi azon kezd tépelődni, h ő milyen musical, milyen nem, aztán Áron is kifejti magát: Egy film abszurd humorral, aminek a végére olyan érzelmi töltete van, h megríkatja a nézőket.
S én? Független, mondom. Ők meg: dráma. Vagy olyan keresztény film, így Áron, aminek keserédes a vége, mint az Ádám almái, tudod.
*
S még csodálkozom, h nem szerettek viszont? Én beleszerethettem az ő szerelmébe, de ki az ördög kívánta volna magának azt, ahogy én tudok, szoktam szeretni? Nem mintha így akartam volna feltétlen/eredetileg. Lettem volna inkább boldog. Hópehely a kedves tenyerében, zsebében zötykölődő kacsatoll, amire ráfúj, ha baj van, s akkor ott terem az a hűséges állat, aki ott, abban a helyzetben egyedül képes neki segíteni. Polcán bögre, amit évszámra le sem vesz. Lettem volna tárgy a közelében.
Lettem volna más is, persze. Az ő öröme, hű társa, de ezekre a vágyakra rég lement a nap. Lettem volna a senki, aki nem érzi, h tőle zöldebb a zöld, és pirosabb a piros. Érzéketlen kő, akinek mindegy.
*
| |
| 1104. | [tulajdonos]: kolostor | 2020-01-26 14:58 | Most legszívesebben kolostorba vonulnék. Vagy vmi azzal analóg életformába. Olyasmit képzelek, h csak tenném a garantáltan jót szolgáló nem túl színes dolgom, vmi szolgálatot, lehet monoton, lehet olyan, amit más nem szívesen, de nem kellene feltétlen örömtelennek és taszítónak sem lennie, betegek ápolása, vagy földek művelése pl, és eltűnnék benne teljesen, mint önmegvalósító egyén, mint vágyaktól gyötört, mint hiányoktól kísértett individuum. És őt többet nem lenne lehetőségem látni, mondjuk középkor, semmi összekötöttség távolok között, a távolság még létezik, aki elmegy, arról nem hall többet az ember. Ezzel esélyt kap megőrizni azt, ami végighasította az egét, aminél sose szebbet, de amit lehetetlen elviselni. (Olyan, mint azok a szerencsétlenek a görög mítoszokban, akiknek módjuk volt isteneket szeretni. Ha színről színre látták a kedvesüket, tönkrementek bele. Érósz nemcsak a cuki kisfiú, hanem a három világteremtő erő egyike. Aphrodité csak szép és hatalmas, de nem feltétlen jó. Teremt és pusztít, kegyes és kegyetlen a saját törvényei szerint. )
Megőrizni azt, aki már szabad tőlem és békét kötni vele, amit nem fog elrontani egyikünk sem, mert soha többet nem hallunk egymásról. És ebbe a szolgáló életbe beleférhetne, h megőrizzem, mint kihűlt lávadarabot. Imádkozhatnék érte, és elképzelhetném, h esetleg ez vmi elenyésző módon hasznára lehet. Leellenőrizni sose tudnám, de nem is akarnám. És azt a kibírhatatlan szépségét nem kellene elveszítenem, de belehalnom sem kéne, mert megmaradna vhogy úgy, mint Dantének megmaradt Beatrice, találtatna vmi mód, h legyen belőle katedrális, hogy ami észvesztő, ami túl sok, az ott tündököljön, hogy mindent, amit hiába éreztem, de ami nem akart ártani, az oda bele épüljön és ne legyen rossz többé.
| |
| 1103. | [tulajdonos]: not seen, not spoken | 2020-01-24 16:06 | Az igazgatónő nagyon normális volt, nem véletlenül választottam miatta az iskolát. Két problémát említettem. 1. Hogy nem tanítom a saját osztályomat, és hogy alig vagyok középiskolában. ( Így utólag mondhattam volna meg egyet, h szeretnék legalább egy jó középiskolás csoportot, mert lehet, h egy emelt szintes kiegyensúlyozná az összes többi bajomat.) Mindenesetre próbál velem együtt megoldást keresni arra, hogy ez jövőre másképp legyen.
Beszélgetés közben megemlítette, h kik jelezték neki, h el akarnak menni jövőre. És az az ember az egyik.
Ez engem megment, bár biztos, h nincs köze hozzám. Így nem kell elmennem. És emiatt nagyon szeretném, ha nem bántanám többet. Mármint magamban, itt, mert a kommunikáció kettőnk közt nulla, a legtöbbször köszönés sincs. Én legalábbis nem tudok. Még rá se tudok nézni, pedig megpróbáltam. Olyan erős érzések vannak még mindig vele kapcsolatban, h nem megy. Ráadásul elég váltakozó előjelűek, ezért is tartok attól, h nehéz lesz betartani, h ne bántsam magamban.
Ami nem azt jelenti, h ez egy vidám nap. Szíven vagyok ütve.
| |
| 1102. | [tulajdonos]: after | 2020-01-24 05:55 | Tegnap este bitang rosszul voltam testileg. De most reggelre ismét munkaképes vagyok, s a fejem is tiszta. Szeretem, amikor ilyen, nagy fájdalmak lecsengése után tudok ilyen józanul.
Most lenne jó végigérni rajta. Végiggondolni, h mi van. Ma lesz egy beszélgetésem az igazgatónővel, az időpontot én kértem, h mégse úgy menjek el, h meg se próbáltam a helyzeten javítani. Nem sok reményem van, próbálom átgondolni, mi az a része, ami megfogalmazható, amivel lehet talán kezdeni vmit.
Először persze magamnak kellene leírni pontról pontra, ami van, ezt a sok egymással így-úgy összefüggő dolgot, amitől az van, h rosszul érzem magam, h szinte semmit nem használok abból, amiben jó vagyok, h a szellemi képességeim úgy parlagon, h közben folyamatosan nem felelek meg és demoralizálódom. Mert megfigyeltem magamon szakmailag olyan munkámat érintő változásokat, amik egyrészt nem tetszenek, másrészt nem akarnám, h úgy maradjanak.
De ez egy rendszer, aminek megvan a maga rejtett 'tanterve', nemcsak az iskolának, a tanári kar működésének is, h mi az, amit jó néven vesznek, mi az, amit nem. Arra, h mit tudok, mit tudnának esetleg tőlem tanulni, mi az, ami plusz bennem, egyáltalán nem kíváncsi senki. Tudok egy csomó dolgot, amik számukra sose fognak kiderülni, amiket boldogan átadnék, ha, de a legtöbb, amit kivívtam eddig bármilyen próbálkozással, utalással, az az udvarias közöny. Inkább sértette, zavarta őket. Az értékeimnek nagyon negatív a fogadtatása. Az az érzésem, mint azon az emlékezetes 2016 őszi továbbképzésen, h hiába én tudom a megoldást először, nem hasznosul a közösségben, mert nem hallatszik, amit mondok. És nem azon múlik, h helyes-e, amit mondok, h mennyi igazság, vagy előrevivő van benne, hanem az, h én mondom. Nálam lehetne a bölcsek köve, a világ megváltása, akkor sem tudnám nekik átadni, mert NEM FOGADNÁK EL. Persze, nem ilyesmi van nálam. De van egy csomó minden, amit adni tudnék, ami az intézménynek, ha komolyan veszi a vallott értékeit, hasznos lenne.
De itt jön be, amire azt mondtam, h 'rejtett tanterv'. Mert az intézmény mégis csak azok mentén működik és büntet, jutalmaz informálisan, amik az igazi, a valós értékei. És azok jócskán eltérhethetnek a vallott, a Pedagógiai Programban rögzített, illetve nyilvános alkalmakkor, igazgatói beszédekben hangoztatott értékektől. Én ennek a rejtett tantervnek nem tudok megfelelni, ez nem kér belőlem, mert mást tekint értéknek, s mintha az én értékeimet veszélyként érzékelné. Azzal teszek jót, ha úgy teszek, mintha nem lennének.
De azért nem ennyire egyszerű, hálisten, mert ott van előttem példának fiatal kolléganőm, pótosztályfőnököm, aki mintha jobban boldogulna ezzel, mármint, h hallassa, érvényre juttassa az értékeit. Ami azért reményt keltő, mert azt sugallja, h létezhet erre módszer. Addig jó, míg bennem a hiba: azon tudok változtatni.
(Na ebből persze semmit el nem lehet mondani, értelmetlen is. Csak nekem kell látni. )
Az állásváltoztatással sok gond van, ahogy írtam is. Ezt a problémát maga mögött hagyja, a szerelmit is, aminek nincs más megoldása, mert nem marad bennem abba másképp, de ezen kívül semmi jó nincs benne, szakmai és vmilyen szinten emberi öngyilkosság, ahonnan nincs hova.
Nem tudok többet írni, készülnöm kell.
| |
| 1101. | [tulajdonos]: today | 2020-01-23 18:45 | Ma kétszer is majdnem boldog voltam. Mármint a boldognak egy halvány, de egyértelmű árnyalata. Nem kell sok hozzá, tényleg.
***
Jövő pénteken műtenek, de a testem megint kavar, mert nem szedek gyógyszert, h 'ne zavarjon be a szövettanba'. Annyira nem hangzik jól, de elméletben nincs mitől félnem, így nem félek. | |
| 1100. | [tulajdonos]: black box | 2020-01-21 18:46 | Nobody cares about what I write, so.
I will write about it today because I have wanted to for a while and because I don't think I will ever feel like writing about it or him any more.
I realised what I loved about him. It was suggested by his face, the rearrangements of its features, as if his eyebrows, nose and lips were drawn all over by some superior power, the glow that almost could be seen breaking through the skin - well, I should be more down-to-earth, I sound mad, which I am not.
I simply love his face when he's not totally in control, but overwhelmed, when I can see, or rather I can feel that he feels. Because at these moments he suggests a possible depth and such a possible strength of emotions he denies and would not want for himself, such a capability of passion that he becomes devastatingly beautiful.
So, in short, what I loved about him was his love. Not his loving me, because he never cared a bit about me but the way he could love someone. Or hate for that matter. (Again, not me, he really has no feelings towards me, I am only an embarrassment he would rather not have in his presence.)
But now I know that it was the thing I fell in love with and I am still haunted by. I saw something I was never supposed to see.
Not that it's so great to know this. Though it's certainly better to be able to love him than not to, it makes me repulsive. And the last thing I wanted at the end of my (love) life was to get into this. To feel something I can't help feeling and which I am not supposed to feel at all because of something which may not even exist, but which is as hard to forget as it is to bear if remembered.
It is written down. (I'll regret it.)
| |
| 1099. | [tulajdonos]: sz | 2020-01-20 16:14 | Szorongó kislány szorongó anyukája a folyosón. (Persze, a kislány jóval több, mint szorongás, akár művész is készülődhet benne olyanokat kézműveskedik). Hogy elfelejtették mára a papírt, sebaj van nálam egy üres.
-Nem tudom, mennyire fogja megviselni a Papa halála. Nagyon össze voltak nőve.
- Hirtelen ment el?
- Nem. Három éve szenvedett daganatos betegségben. De Z. nem tudta. Egy nap arra jött haza az iskolából, h aki rákos, az mind meghal.
Közben elrakok mindent, s úgy mondom:
-Egyébként nem is minden rákos beteg hal meg.
Rám néz.: Tudjuk. A férjem már kettőn túl van.
És már megy is. Én is, be az osztályba. És nem tudom, h megy ez, de amiknek erőt kéne adniuk a közhelyek, sablonok szerint, azoknak eszük ágában sincs, de attól, h ez a nő a bizalmába fogadott, úgy érzem, nem értelmetlen, h létezem.
| |
| 1098. | [tulajdonos]: - | 2020-01-19 18:56 | | Az a baj, h mikor már elmentem, lesz olyan, h még ennél is jobban fogsz fájni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
