NAPLÓK: Minimal Planet Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 14:09 Összes olvasás: 129461| 1765. | [tulajdonos]: elköszönés | 2024-04-26 15:58 | Egy idő román költő, Viorel Tăutan ebéd után így köszönt el: "Szép életet."
Mondtam neki, hogy életemben egyszer fordult elő, hogy valaki így búcsúzott el tőlem.
Ez az ember Váli Dezső volt, amikor az ajándékba kapott festménnyel, verseskötettel és egy fekete kővel eljöttem tőle. | |
| 1764. | [tulajdonos]: csak bátran | 2024-04-25 21:47 | Hihetetlen, hogy az öreg, reménytelen veterán nem tudja elengedni a lerágott csontot, sőt fáradt érzékszerveivel újabb és újabb ízeket vél felfedezni rajta. Simán megtehette volna, hogy észrevétlenül visszavonul, hiszen aki újra és újra fegyver nélkül megy a csatába, annak nincs érzéke a realitásokhoz. De legalább hatvanadik alkalommal rakosgatja össze ugyanazokat a cuccokat, hátha valaki valamiféle eredetiséget fog benne felfedezni. Ha lennének itt újabb figurák, azok esetleg, de ide a madár sem jár, aki meg elfelejtett elmenekülni innen, az felnyög, ha újra felfedezi a számtalanszor a képünkbe tolt épületes bölcsességeket, meg húsz éve megszikkadt szövegeket.
Antal, mi a bánatért nem tudsz leszakadni rólam?
Ne haragudj, de ahhoz is kevés vagy, hogy dicsérj, értsd már meg végre.
Legutóbbi posztodban az „ügyesebbek” közé sorolsz, amivel azt a baromságot próbálod letolni a tisztelt nagyérdemű torkán, hogy a publikálás máson sem múlik, mint ezen. Kénytelen vagyok arra utalni, hogy tehetség kell hozzá. Könyvet kiadni nem túl bonyolult dolog, de az élő magyar irodalomban, vagyis a folyóiratokban jelen lenni nagyon nehéz. Ha próbáltad, akkor tudod. Ha meg nem próbáltad, akkor előbb próbáld meg. És megfejeled azzal a reménytelenül ostoba gondolattal, hogy ez anyagilag megéri. Egészen siralmas és méltatlan, amit megszállottan elkövetsz ellenem itt a Dokkon. Csak szólok, hogy unlak, szánlak, de nem kíméllek, mert nem érdemled meg.
Csak bátran kísérletezz tovább a legyilkolásommal. | |
| 1763. | [tulajdonos]: ajándékok | 2024-04-22 16:24 | Zilahon vagyok egy költészeti fesztiválon. Van itt magyar, román, ciprusi török, horvát, kubai, ír, olasz.
Ady városa, próbálom elképzelni, miket élhetett meg itt annak idején. Tegnap este vacsora után órákig beszélgettünk, két magyar (Pethő Loránd) egy horvát és egy olasz költővel, egy nyitott ablaknál állva, megmagyarázhatatlan, hogy miért nem ültünk le, és miképpen bírtuk ezt az alkohol fogyasztásával nehezített megpróbáltatást. A fesztiválon szereplő költők verseiből egy antológia is készült, ma felolvastam a benne lévő versemet, holnap délelőtt a református líceum diákjai közé megyek egy itteni költőnővel. És tart egész péntekig.
A verseim befogadását köszönöm a szerkesztőknek.
Pálóczi Antal kitartását, hogy új versek írása helyett megint és folyton velem foglalkozik, nagyra értékelem, bár nem értem. Ahogy azt sem, mit jelent "kijárt irodalmi úton" menetelni. Egyáltalán, mit jelent menetelni? Katona lennék megint? Meneteltem én eleget 1978-79-ben, pont nem hiányzik. Meg az a kijárt irodalmi út... Édes istenem, mijabánatezmármegint. Lehet, hogy kiábrándító, de én csupán írok. Mégpedig úgy, ahogy rajtam kívül senki. Egy Filip-verset nem nagyon lehet összetéveszteni X, Y vagy éppen Z. versével. Írok, hogy felfedezetlen vidékekre jussak általa, hogy szabadabb legyek, erre jön valaki és megint megfejt, És tudom, hogy nem adja fel: holnap vagy holnapután még jobban megfejt. Annyi ajándékot kapok tőle, hogy tele van vele... A polcom. | |
| 1762. | [tulajdonos]: közzéteszem | 2024-04-19 20:15 | Közzéteszem Halmosi Sándor meghívását egy holnap délutáni eseményre.
* * * * * * * * * * * * * * * * *
A 2023 szeptemberében alapított nemzetközi költészeti hálózat, a Poets of the Planet első budapesti bemutatkozóján Nese Yasin ciprusi, Sanja Bakovic horvát és Gerry Loose skót költővel beszélgetek költészetről, metaforáról, metaforahiányról (mint válságtünetről), aktivizmusról, csendről, egyszóval közös ügyeinkről, szakadékainkról és karistolt üdvtörténetünkről, jelen időben. A verseket a szerzők eredeti nyelven olvassák fel, de magyar fordításban is elhangzanak.
A POP-ról itt tudtok tájékozódni: https://poetsoftheplanet.com/
Szeretettel várlak szombaton az ikonikus Nyitott Műhelyben, köszönjük Finta Laci, hogy befogadtál!
Halmosi Sándor
költő, műfordító
társalapító (POP) | |
| 1761. | [tulajdonos]: pedig | 2024-04-17 22:49 | Miközben ezt írom, harmadszor hallgatom a Led Zeppelintől a Rain Songot. Egyszerre eső és patak, sőt a végén már diadalmas folyó, valóságos áradat, amely felzaklat engem, és szerintem bárkit, aki hallgatja. Misztikus, boldog és szomorú egyszerre. Olyan érzést ébreszt, amit az ember szeretne világba kiáltani, miközben maga sem tudja pontosan, mit jelent. Talán a kiáltásból születik meg az értelme, de ha nem születik meg, az sem baj. Majd megszületik később, egy ártatlan és váratlan pillanatban. És erről az jut eszembe, hogy nyilván minden ember tele van olyan titkokkal, amelyek tényleg titkok, amelyekről soha nem beszélt senkinek. Volt idő, amikor ezt a dalt sokszor hallgattam az autóban, amikor éjszaka mentem a budai rakparton északról déli irányba, tökéletes volt, hogy betöltse az egyszerre zaklatott, boldog és sóvárgó lelkemet. A zene, az autó, a száguldás, a város, a lelkem teljes egységbe olvadt, mintha mindent legyőztem volna, ami akadály, ami visszahúz. Nem mondhatom, hogy végül győztem, de ha visszagondolok azokra az éjszakákra, amelyeken a Rain Song zengett hazafelé a Saabban, mégsem érzem vesztesnek magam.
Pedig. | |
| 1760. | [tulajdonos]: 8 sor | 2024-04-17 22:30 | Mohák mocorognak és algák énekelnek,
tüskék és bimbók néznek farkasszemet velem.
Szorgalmas gyökerek rágják a földet, még
lejjebb ércek nyújtózkodnak, de hol van
a lejárat, mely a földalatti kilátóhoz vezet?
És milyen érmét kell bedobni ahhoz, hogy
a látcső közel hozzon valamit, amiről
azt sem tudtam, hogy a föld alatt van? | |
| 1759. | [tulajdonos]: rangegyen | 2024-04-17 20:57 | Mintha mindenkiben ott bujkálna a kis kapitalista, aki a megfelelőnek hitt pillanatban erőszakosan előbújik belőle, és megmondja, mi merre, és hány méter.
Lakásbérleti szerződés megbeszélése a közjegyzőnél.
Bérbeadó mondata, teszem azt egy macskának a bérelt lakásban tartásával kapcsolatban: „Megengedtem neki…”
Mire én: Ön és a bérlő egyenrangú felek ebben a jogviszonyban. Tehát nem „megengedtem neki”, hanem: „így állapodtunk meg”.
Értik mindketten atyai intelmemet, de csak a bérlő fogadja mosollyal. | |
| 1758. | [tulajdonos]: bones | 2024-04-14 11:45 | Nyilvánvaló, hogy lerágott csontokat hozol elő megint. Nem vagy te paleontológus, hogy ilyenekkel foglalkozz, de megint beágyazod magad abba a szerencsétlen pozícióba, amely semmi jóval nem kecsegtet számodra. Az évek során rengeteg ellenséget szereztél szorgalmasan, majd egy váratlan fordulattal legfőbb ellenségedet, Szokolay Zoltánt meglepted azzal, hogy tulajdonrészedből ajándékoztál neki. Talán humánetológiai kísérletnek nevezted, és roppant büszke voltál magadra. Ezerszer átbeszéltük ezt az egészet, többször, mint kellett volna. És most újra előugrasz a „Zsille-botránnyal”, „uszítással”, és hasonlókkal. A Palócföld 2020/1. számában jelent meg Szokolay Zoltán: Már nem kéri című verse, amely Zsille Gábor alakját torzítja egy elviselhetetlen és kegyetlen figurává, aki „korunk kultúrkápója”, „kiugrott kispap”, és akkora hatalma van, hogy elviteti a kéregetőt, akinek amúgy előtt kegyesen odavetett 50 forintot. Ha valaki veszi a fáradságot, és elolvassa Zsille Gábortól a Szózat című verset, melyet Rakovszky József emlékére írt, rájöhet, hogy Szokolay az ebben a versben megjelenített helyzetet torzította el nyilvánvalóan a művészi szabadság jegyében. Vele kapcsolatban Szokolay amúgy már 2018. március 24-én is megnyilvánult a Dokkon ezzel a mondattal: „A zsillei elit súlyos károkat okozott a magyar irodalomnak.”
Nos, ezek után te, aki éppen a Zsillével ellenséges Szokolayt ajándékoztad meg tulajdonrésszel, éppen ettől a Zsillétől kértél volna támogatást a Magyar Írószövetségbe kerülésedhez. Még szép, hogy szóltam neki, hiszen nem jár a Dokkra szemlélődni.
Az meg teljesen lenullázza a narratívádat, hogy a tagságra eleve két könyv után lehet jelentkezni, neked pedig akkor is és most is csak egy van. | |
| 1757. | [tulajdonos]: rogyás | 2024-04-13 20:36 | Igyekszem térdre rogyni, majd ezt követően lerogyni nagyságod előtt, Antal. Kötelező olvasmányommá teszem, Hörcher Eszternek a könyvedről írt recenzióját, megtanulom kívülről, akár majd kikérdezhetsz belőle.
Nem tudom, meg szabad-e kérdeznem tőled, van-e olyan pillanata az életednek, amikor nem önnön kivételességedre gondolsz? A magam részéről készséggel elismerem, hogy kivételes vagy. Annak kifejtésére, hogy miben látom a kivételességedet, személyiségi jogi okokból nem vállalkozom.
Viszont élek a lehetőséggel, és egy picit körbejárom a helyzetet. Itt állsz az általad összetört kirakatban, meztelen próbababa, kezedben kövek, kifele dobigálsz, és azt mondod, zavarban vagyunk. Többes számot használsz, te tudod, miért. Zihálsz, mint aki egy félmaratont futott, fújd ki magad, kár lenne érted.
De áruld már el, hogy amikor arra gondolsz, hogy kéne valami újat írni, akkor is elönt a flow? Hogy menni fog, mindjárt elkap az áramlat, és kicsusszan a tolladból az új opus? Vagy előveszed Hörcher Eszter recenzióját, és valami új költemény megírása helyett aznap hatodszor is elolvasod?
Szerintem, megvisel, hogy nem nagyon tudod gyarapítani az életművedet, és az emiatti frusztráltságodat írod meg a nekem címzett egyre otrombább üzeneteidben. Eddig erőt vettem magamon, és nem utaltam erre, de olyan rohamosan vadulsz, hogy kezd elegem lenni.
Legyél jelen az irodalomban, éppen te szoktál erre másokat biztatni, javaslom, versekkel mutasd magad kérlek, mert ez az agresszív öntetszelgésed mosolyra fakaszt. | |
| 1756. | [tulajdonos]: tik | 2024-04-13 15:13 | Értem, a többi ember az mind tök egyforma, tizenkettő egy tucat, össze lehet őket téveszteni, pedig nagy rafináltan próbálják magukat elkülöníteni a másiktól, de nem megy nekik, minden igyekezetük ellenére is egyformák maradnak, ez van... Olyan szánnivalóan együgyűek, hogy akkor boldogok, ha ugyanabban a lavórban áztathatják a lábukat, egy tálból cseresznyéznek, ugyanannak a csapatnak szurkolnak, még a kedvenc sörük is ugyanaz...
De van egy, aki kivételes, egy nemes vadember, aki úszni tanítja a halakat, repülni a madarakat, még Chuck Norris is kitér előle, ha versek előadásáról van szó. Aki tisztán látja, hogy ki miben rossz, kinek miben kell fejlődnie, és ehhez milyen eszközöket érdemes igénybe vennie. A többiek (akik persze, mind egyformák) azonban nem érik fel ésszel, mekkora szerencséjük van ezzel az emberrel, reménytelenül járják tévútjukat, ragaszkodnak tévképzeteikhez, képtelenek bármiféle megújulásra. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
