DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2792 szerző 35782 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szakács Eszter
  Életéjek, halálnapok
Új maradandokkok

Farkas György: Transzcendencia
Petz György: Elbeszélés
Kiss Anna Mária: Szavakkal megajándékozva ( Juhász Tibor szerkesztőnek)
Standovár Ágota: láblóbázva
Standovár Ágota: lakótelepi kerengő
Bakkné Szentesi Csilla: Idejétmúlt attrakció
Vajdics Anikó: Bulimia
Wesztl Miklós: nem adom a láb
Farkas György: Csapdák (jav.)
Tiszai P Imre: Egyetlen szentség (vált)
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 9 órája
Pálóczi Antal 9 órája
Francesco de Orellana 22 órája
Wesztl Miklós 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
M. Szabó Mihály 1 napja
Nagyító 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Várkonyi Miklós 3 napja
Duma György 3 napja
Berki Barbara Izabella 3 napja
Zsuzsanna Grande 3 napja
vezsenyi ildikó margit 3 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Tóth János Janus 3 napja
Szilasi Katalin 6 napja
Tiszai P Imre 9 napja
Varga Árpád 11 napja
Bakkné Szentesi Csilla 11 napja
FRISS NAPLÓK

 leállósáv 57 perce
Jó, ha a vége jó 4 órája
Játék backstage 4 órája
fejlakók 15 órája
Zúzmara 17 órája
Minimal Planet 18 órája
Bátai Tibor 19 órája
Baltazar 20 órája
Gyurcsi 20 órája
PIMP 21 órája
Conquistadores 1 napja
Sorrento 1 napja
Seholsincs 1 napja
weinberger 1 napja
Gyakorlótér 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
Legutóbbi olvasó: 2018-12-16 12:26 Összes olvasás: 4259

Korábbi hozzászólások:  
66. [tulajdonos]: LÁTVÁNYPÉKSÉG VERSMŰHELY2018-12-05 08:38
Talán valami ilyen befejezés kellene.
(Úgy látszik ez a szövegem is "farfekvéssel" születik.)


EGYIKÜNK MEGÖZVEGYÜL

((tartalmi vázlat:

Álmomban ismeretlen ismerős vidéki városba látogattam el a feleségemmel és a gyerekkel - illetve elkísért minket Angliában élő húgom.
Rokon látogatás akart lenni Várpalota környéki városban, erdős hegyes bányavidéken - de nagyon szép lankák és hegygerinc vonulatok között. Időnként kies folyóvölgyekkel - azok mélyén templomtornyos távoli falu.
Aztán valahogy "elkerültük egymást" - és a feleségem meg a gyerek - Londonban élő húgommal - nem érték el a vonatot, amelyik kis vidéki "vicinális" volt már. De miért ültem azon fürdőnadrágban, évszakohoz nem illő meztelenséggel (talán mert előző napon Csákányi Eszter színésznő fészismerősöm megosztotta a 20 éves Alfonzó súlyemelős, fürdőnadrágos képét? A jelenség a téli vonaton olyan kellemetlenül hatott, hogy a cigány család a szemközti vonatülésről szép csendesen fölállt, és rosszalló megjegyzés nélkül, de átült a mögöttem lévő ülésre... Én meg tudtam, hogy a mobiltelefonomat a ruházatomban hagytam és hogy nem tudom felhívni a feleségemet a gyerekkel, s velük tartó - engem talán a váróteremben váró (miközben a vonat elindult) Londonban élő húgommal. ))
.......................

később jutott eszembe
hogy ez talán nem is kisvasút volt hanem egy olyan villamos
ahol mindannyian meztelenek leszünk
de mindenki csak magát látja annak

65. [tulajdonos]: "KÖSZÖNÖM JÓZSIKÁM!"2018-12-04 05:25
A Dokk-pereskedések története is benne lesz a Szerkesztőségi főemlős etológiája című regényben. A Markó utcai Szokolay/ Rossner Roberto per, a későbbi XV. kerületi Szokolay/Szabó (Pálóczi) Antal per, és a szintén Markó utcai most köevetkező (oda helyezte át az illetékességet a hivatalosság.)
De most nem erről akarok beszélni.
Tegnap furcsa nehéz álmom volt.
Ismeretlen ismerős vidéki városba látogattam el a feleségemmel és a gyerekkel - illetve elkísért minket Angliában élő húgom.
Rokon látogatás akart lenni Várpalota környéki városban, erdős hegyes bányavidéken - de nagyon szép lankák és hegygerinc vonulatok között. Időnként kies folyóvölgyekkel - azok mélyén templomtornyos távoli falu.
Aztán valahogy "elkerültük egymást" - és a feleségem meg a gyerek - Londonban élő húgommal - nem érték el a vonatot, amelyik kis vidéki "vicinális" volt már. De miért ültem azon fürdőnadrágban, évszakohoz nem illő meztelenséggel (talán mert előző napon Csákányi Eszter színésznő fészismerősöm megosztotta a 20 éves Alfonzó súlyemelős, fürdőnadrgos képét? A jelenség a téli vonaton olyan kellemetlenül hatott, hogy a cigány család a szemközti vonatülésről szép csendesen fölállt, és rosszalló megjegyzés nélkül, de átült a mögöttem lévő ülésre... Én meg tudtam, hogy a mobiltelefonomat a ruházatomban hagytam és hogy nem tudom felhívni a feleségemet a gyerekkel, s velük tartó - engem talán a váróteremben váró (miközben a vonat elindult) Londonban élő húgommal.
Kellemetlen álom volt.
Nagyon furcsa középrésszel, de erről majd máskor - talán szabadversben, valami ilyen címmel, mert ez áll a mögöttesében:

EGYIKÜNK MEGÖZVEGYÜL.

De most hadd jöjjön ez a régi novellám, mert talán ezt is beleveszem "A szerkesztőségi főemlős etológiájába". Hiszen - nem mellesleg - azokat az álombéli tájakat, a Veszprém körüli lankákkal - állítólag, ha egyáltalán volt ilyen ütközet, István és Koppány hadai is Veszprém és Várpalota között csaptak össze (a későbbi szovjet tankkiképző pályán) - szóval ezeket a tájakat én először apám és cigány sofőrje között ülve láttam.
Ahogy ebben a novellámban szerepel.
-----------------------

BRAZIL

Teknős Józsi bácsi, apám roma sofőrje minden télen disznót öletett. Frissen töltött
hurkákkal és kolbászokkal teli kosarával kopogott be hozzánk ilyenkor.
– De ezt a Panics böllér úr vágta ám!
Ennyire tapintatos ember volt. Így akarta tudatni anyámmal, hogy elfogadhatja a húst –
egy cigánytól! Mert a higiéniai követelményeknek megfelel!
Apám gyakran mondogatta. - Maga nem cigány, Józsikám!
– Hanem?
– Maga brazil!
Focirajongó apám kedvelte a brazil Pelét, s kedvenc filmje a Casablanca volt, amelynek
főszereplőjét egy néger zongorista szokta megvigasztalni.
Józsi bácsi nevetett. – Meséljen Főnök!
– Mit meséljek, Józsikám!
– Mindegy Főnök! Olyan az nekem, mint az egyetem!
Gyakran ültem közöttük, a kisteherautó pótülésén. Apám, a hatodik iskolaévem tavaszi
szünetében, többször magával vitt. Ezzel a kocsival járták a Balaton felvidéket, ahol
villanyszerelési munkákat felügyelt.
Vállalata akkor szerelte a frissen épült Veszprémi Vegyipari Egyetemet, és akkor lett
szerelmes tizennyolc éves titkárnőjébe, harmincnyolc évesen. Előttem mindig a lány ült a
pótülésen, amikor Józsi bácsi a találka-helyükre, a keszthelyi Balaton hotelbe vitte őket.
Egyszer, egy ilyen estén hozta el a disznótorost is, hogy kimentse nálunk apát.
A szüleim végül mégsem váltak el.
Igaz, apám nehezen tudott kilábalni élete legnagyobb szerelméből s utána már nem is
jött rendbe az élete. A lányt hamarosan feleségül vette egy orvos és hónapokon belül
megvigasztalódott. Ő azonban e kapcsolata miatt elveszítette a munkahelyét,
magánvállalkozóként pedig csődbe ment.
Nekem azonban legalább - mégis – volt apám. És én is, már én is kétszer nem váltam
el! Tudtam: a beteljesült szerelem nálam három évig tart, az "örök szerelem" ötig. Minek
széttörni emiatt a gyerekek életét?
Amikor apám, már súlyos betegen, lediktálta történetüket, megtudtam, hogy az utolsó
együttlétük alkalmával a lány a hotelben egy gyerekért könyörgött. Elköltözik másik
városba! Csak egy kisbabát! Egy kisbabát, apámtól, ha már ő maga nem lehet az övé!
Apám a hajánál fogva rántotta le az ágyról.
– Hogy képzeled, hogy olyan gyerekem legyen, akit nem én nevelek?!
A lány görcsösen sírt.
Apám így hagyta ott a szállodában, s beült a már két órája rá várakozó kocsiba, de
aznap még nem szakítottak.
– Veszprém? - kérdezte Józsi bácsi. Apám bólintott.
Vagy negyedóráig tartó csend után – apám így mesélte – megszólalt Józsi bácsi.

– Főnök, magának annyira okos fia van!
Apám mintha meg sem hallotta volna. Percekig újra csend.
– Főnök! Magának annyira muzikális a fia! Ha nekem ilyen fiam volna!
Apám fáradtan ránézett, aztán előre. Hosszú csend megint.
– Főnök! Ha nekem ilyen fiam lenne...! Főnök! Fő-nök!!!
Apám döbbenten fordult felé, de Józsi bácsi csak nézett maga elé, mint aki a jövőbe
bámul. Apám szemeit elfutották a könnyek.
– Köszönöm, Józsikám!

64. [tulajdonos]: ÚJRA PONTOSÍTOK2018-11-03 20:37
Ma két "irodalomtörténeti tévedést" (nagy szavak, ha-ha) szeretnék eloszlatni.
Idézet az előző anyaggyűjtésben Szokolay leveléből:
"Tévedsz, Antal, ha azt hiszed, hogy győztél.
A dokk után a héttoronyból is elüldöztél, kizárattál,
sunyin, alattomosan, a háttérből."
Idézett szakasz vége.
Ezt akkor írta Szokolay, amikor a Héttoronyból kizárták, ahol - saját bevallása szerint - hat külön névvel és képpel volt fenn. (Köztük Ilmenko Igor, a "dunai hajós" mediterrán típusú, keskenyarcú férfi képével, de fent volt a felesége is - aki olvasóként regisztrált - Ilmenko Natalia névvel, női arcképpel. Hogy pontosan miért zárták ki Szokolayt, nem tudom: állítólag Rossner Roberto (Szokolay azóta elhunyt riválisa - tőle hódította el Vesztergom Andreát) nevében "gyanús bejegyzés" érkezett, amit nem ő írt.
Ehhez a kizáráshoz nekem nem volt közöm.
A valódi ellentét Rossner és Szokolay között feszült.
Szokolay azonban a Dokk-ot illetően is tévesen fogalmaz fentebb: "a dokk után a héttoronyból is elüldöztem."
A Dokk után... Ez a fixa ideája - de ez hazugság.
Őt Jónás zárta ki - hogy pontosan hogyan, nem tudom - de a köztem és Jónás között lezajlott akkori levélváltás elárulja: én nem siettettem a folyamatot. (Legalábbis akkor, mert mára ez a helyzet megváltozott.) Sőt, egyenesen arra kértem, mint ahogy lentebb ez megint elolvasható - hogy Jónás Tamás várakoztassa meg Szokolayt vagy bárkit, aki a kizárását kéri a Dokk-ról. Egyszerre többen is volta, mert amikor átmenetileg bezárt a Dokk, tíz éve, s csapatosan költöztünk át a 7toronyba, ott több dokker azt hazudta: a Dokk-on csak azért nem voltak maradan-Dokk verseik, mert Jónás perverz ízlésű liberális szerki. Szokolay is azt állította, hogy egy maradanDokk verse sem volt, hogy a konzervatívabb Héttoronyban jobban elfogadtassa magát. Pedig volt. Íme akkori levélváltásom Jónás Tamással.
(Közben itt lappang az át nem engedett kommentek között Szokolay hazug cáfolata, aki állandóan azt akarja rám fogni, hogy - akkor - én töröltettem a Dokk-ról. TGF-nek itt szintén van egy át nem engedett kommentje azzal, hogy miért nem hagyom a "másik felet" (Szokolayt) megszólalni". Üzenőjén írtam TGF-nek, azt várom, hogy a maga naplójában tegye közzé az engem becsületsértő szöveget, hogy jogilag az övé legyen a felelősség. (Ha én teszem közzé, akkor az enyém.) És íme, TGF, Szokolay még mindig (!) nem tette közzé az engem becsületsértően meghazudtoló (ezért itt át nem engedett) kommentet.
Tudja, hogy jogilag támadható!
Mert nézzük csak: egyenesen arra kérem Jónást, hogy NE (!) törölje a törlésüket kérőket.
2008. 09. 17.
címzett: tamás
Szia Tamás!
Jó, hogy elindult a dokk. Nagyon szidták a dokk-ot a 7toronyban, ahol most az írásaim megjelentek, s már kétszer kizártak mert felemeltem a szavam a szabadelvű gondolkodás érdekében. Jobboldali, klerikális zugirodalom fészkel ott, ahol Szokolay a fő hangadó és interpretátor, Vesztergom Andrea és Rossner Roberto a sztárszerzők és Rácsai Robert magyar gárdás költő titán a fő kivételezett. Amikor odamentem, Szokolay és Vesztergom rögtön nekem estek.
Ki is rúgattak, mert védtem magam.
Atán visszavettek.
Aztán még egyszer kirúgtak - de akkor már többed magammal - mire velünk jött szolidaritásból két alapító szerkesztő is.
Majd lemondott Verzár Éva, az addigi főszerkesztő, aki Serfőző Attilát, egy volt bokszoló költőt jelölt a maga helyére. Azzal, hogy az intrikus helyzet elfajulása miatt a 7torony élére erős személyiség kell.
Az új szerkesztők most harmadszor hívtak vissza. Veszergom és Rossner elmentek, miután mindennek elmondták a dokkot és a dokkról érkezőket, Szokolay kezd hiteltelenné válni. Rácsai dühöng.
És most újraindult az általuk oly csúnyán démonizált Dokk.
Ez rosszul érintette őket.
Abba kell hagyniuk a hazudozást és ez nagy lemondással jár!
Vesztergom és Rossner rögtön törlését kérte ma a dokk faq-on.
Kérlek, legyél ebben ráérős! Majd - ha eddig nem volt olyan sürgős!
Szokolay képes volt azt állítani, hogy neki egy maradandokk verse sem volt!
Hadd lássa a művelt közvélemény, hogy volt, sőt, három portré fotója is fenn van, miközben másnak csak egy-egy.
Holnap én is felolvasnék a "Három költő három órán", majd ott találkozunk!
Üdv! Antal

jónás tamás
2008. 09. 17.
Szia, Antal!
Személyesebben majd többet: láttam, hogy törléseket kérnek páran, de az ezzel kapcsolatos filozófia nem változott. meg energiám sincs most az ilyen egyéni fegyelmezésre. Most próbálom utolérni magam, s próbálom feltérképezni, mi történt, amíg "aludtam". Elég sok dolog.
Holnapig, Tamás

63. [tulajdonos]: AZ ÓRA KÖRBEJÁR2018-10-28 08:44
Szokolay verses füzetében publikálja téves nézeteit.
Én itt folytatom a vonatkozó dokumentumregény anyaggyűjtését és szortírozását.
---
Ami most történik Szokolayval, az már nem az első eset. Téves-eszmerendszerét a 7toronyból 10 évvel ezelőtt történő eltávolításakor is kifejezésre juttatta. Ahol, én legalábbis így éreztem, engem is potenciális gyilkosai közé számított. Pedig engem sosem érdekelt az ő irányzata. "Társadalmiatlan" szabadversíróként (aki még egy vacsorameghívásra is alkalmatlan, ha azon nincs felolvasás) nincs kivel, nincs miért versengenem. (Ráadásul anélkül is be tudtam kerülni a Szép versek '89-be.) Az egészet Szokolay találta ki, hogy üldözőjeként rajzolhasson meg, mert az üldözött költő szerepében akar tetszelegni az Olvasó előtt. Most is ezt teszi. Csak a célszemélyek - énutánam most Filip Tamás - ettől "lenullázódnak". Ezt a Dokk-on most már meg kell akadályozni.
Jöjjön tehát akkori, nekem küldött levele, szöveghűen. Sokan nem értették - ma sem értzik - mi lehet ez a köztünk dúló ellentét. Nos ebből kiolvasható.
--------

Tévedsz, Antal, ha azt hiszed, hogy győztél.
A dokk után a héttoronyból is elüldöztél, kizárattál,
sunyin, alattomosan, a háttérből.
Mint ahogy Vesztergom Andreát is,
és mindazokat, akik nem hódolnak be
vélt nagyságod előtt, nem "petéznek le" nyelvi hibákkal teletömködött
dilettáns szövegeidtől, nem borulnak lábaid elé,
mert másképpen, más esztétikai elvek alapján alkotnak, mint Te.

(Itt annyi közbevetést kell tennem, hogy Vesztergom Andrea, Rácsai Róbert és Szokolay Zoltán maguk kérték törlésüket a Dokk-ról, annak 2008-as újbóli megnyitásakor. Ahonnan tömegesen költöztünk át "az erdélyi régi irodalom stílusú" 7toronyba. Ahol Szokolayék elhíresztelték, hogy csak azért nem volt maradanDOKK versük itt, mert "Jónás Tamás perverz ízlése túl liberális". Még Szokolay is azt hazudta, hogy egy maradanDOKK verse sem volt. Pedig volt. Én pedig nemhogy a törlésüket kértem volna, de egyenesen azt vetettem föl a Jónáshoz írt - itt is publikált levelemben - hogy NE törölje, vagy legalább várakoztassa meg őket. P.A.)

Most a héttoronyban a tiéd és a veled egy követ fújó kirekesztőké a tér.
Tobzódhattok, ájuldozhattok egymás zsenialitásától.

A neheze azonban még hátra van számodra,
eddig csak a csekély publikálási lehetőségeimet védtem,
azt a kevéske internetes felületet, ahol megszólalhatok,
hat megjelent és legalább tíz kéziratban lévő könyv szerzőjeként,
írószövetségi tagként, műfordítóként, de akkor is mindenképpen
pályaújrakezdőként... húsz év hallgatás után ... azt hittem,
ennyire kicsi helyet nem irigyeltek, nem vesztek el, ennyit meghagytok...
hát nem... ennyit sem,
s mint ahogy 1986-ban a hozzád hasonlók
Dunaföldvár határában kilöktek a mozgó autóból,
csupa vér lett az arcom, a kezem,
folyt végig az ingemen,
és röhögtek, úgy most ti is...
de felkelek, mint akkor az árok sáros füvéből,
30 évesen,

és mostantól nemcsak szellemi párbajt vívok,
mostantól valóban vérre megy a játék,
és az utolsó leheletemig harcolni fogok,
ha kell, kézzel és bottal és minden eszközzel,
mert nincs vesztenivalóm
és nem vagyok hajlandó az egész maradék életemet
igazságtalanul alávetetten élni...
vertmagyar? a kedvenc szavad, igen,
mert az egyik verőlegény te vagy,
erre képezted ki magad,
hát vállalom, igen, vert vagyok,
most rúgattál belém, most töröltetted ki a verseimet,
a régieket és az újakat,
és magyar vagyok, igen,
mert nálad jobban tisztelem édes anyanyelvünk szabályait,
az elődök stilisztikai mesterfogásait, a nyelv zeneiségét, képiségét,
nekem nem azért van tízezernél több könyvem, hogy a falakat díszítse,
hanem túlnyomórészt el is olvastam, gúnyolódhatsz persze, lenézhetsz,
jöhetsz a Kassákoddal, Rilkéddel, Kukorellyddel,
én meg itt csöndesen szeretem az enyéimet, sokan vannak, nagyon sokan,
és erőt adnak az ellened való küzdelemhez.

Remélem, hogy holnapi megdicsőülésed estjén
félni fogsz legbelül és szégyelleni fogod aljasságodat,
önzésedet és gőgödet, miközben fogadod a gratulációkat.
Ne téveszd össze a versírást a versmondással (s utóbbit külön ne
a felolvasással), ezek különböző dolgok.
Versíró versenyre nem mertél kiállni,
egyszerűen azért, mert nem tudsz magyarul,
nem tudsz versül, nem tudsz megfelelően bánni a nyelvvel.
Mint versmondóra sem voltál kíváncsi rám,
az önálló estem meghívóját megkaptad, eljöhettél volna, ha érdekel.

Antal, nem tudsz, nem tudtok megtörni.
Ahhoz egy ilyen héttorony-műbalhé nem elég.
Meg kellene ölnötök, akkor talán elhallgatnék,
de még az sem biztos, mert bőséges írói hagyatékom lesz,
meglepetést fog okozni, nem tudjátok megsemmisíteni,
mert jó emberre bíztam, nem olyanra, amilyen te vagy.

62. [tulajdonos]: AZ ÓRA KÖRBEJÁR2018-10-28 08:40
Szokolay verses füzetében publikálja téves nézeteit.
Én itt folytatom a vonatkozó dokimentumregény anyaggyyűjtését és szortírozását.
---
Ami most történik Szokolayval, az már nem az első eset. Téves-eszmerendszerét a 7toronyból 10 évvel ezelőtt történő eltávolításakor is kifejezésre juttatta. Ahol, én legalábbis így éreztem, engem is potenciális gyilkosai közé számított. Pedig engem sosem érdekelt az ő irányzata. "Társadalmiatlan" szabadversíróként (aki még egy vacsorameghívásra is alkalmatlan, ha azon nincs felolvasás) nincs kivel, nincs miért versengenem. (Ráadásul anélkül is be tudtam kerülni a Szép versek '89-be.) Az egészet Szokolay találta ki, hogy üldözőjeként rajzolhasson meg, mert az üldözött költő szerepében akar tetszelegni az Olvasó előtt. Most is ezt teszi. Csak a célszemélyek - énutánam most Filip Tamás - ettől "lenullázódnak". Ezt a Dokk-on most már meg kell akadályozni.
Jöjjön tehát akkori, nekem küldött levele, szöveghűen. Sokan nem értették - ma sem értzik - mi lehet ez a köztünk dúló ellentét. Nos ebből kiolvasható.
--------

Tévedsz, Antal, ha azt hiszed, hogy győztél.
A dokk után a héttoronyból is elüldöztél, kizárattál,
sunyin, alattomosan, a háttérből.
Mint ahogy Vesztergom Andreát is,
és mindazokat, akik nem hódolnak be
vélt nagyságod előtt, nem "petéznek le" nyelvi hibákkal teletömködött
dilettáns szövegeidtől, nem borulnak lábaid elé,
mert másképpen, más esztétikai elvek alapján alkotnak, mint Te.

(Itt annyi közbevetést kell tennem, hogy Vesztergom Andrea, Rácsai Róbert és Szokolay Zoltán maguk kérték törlésüket a Dokk-ról, annak 2008-as újcsak azért nem volt maradanDOKK versük, mert "Jónás Tamás perverz ízlése túl liberális". Még Szokolay is azt hazudta, hogy neki egy maradanDOKK verse sem volt. Pedig volt. Én pedig nemhogy a törlésüket kértem volna, de egyenesen azt vetettem föl a Jónáshoz írt - itt is publikált levelemben - hogy NE törölje, vagy legalább várakoztassa meg őket. P.A.)

Most a héttoronyban a tiéd és a veled egy követ fújó kirekesztőké a tér.
Tobzódhattok, ájuldozhattok egymás zsenialitásától.

A neheze azonban még hátra van számodra,
eddig csak a csekély publikálási lehetőségeimet védtem,
azt a kevéske internetes felületet, ahol megszólalhatok,
hat megjelent és legalább tíz kéziratban lévő könyv szerzőjeként,
írószövetségi tagként, műfordítóként, de akkor is mindenképpen
pályaújrakezdőként... húsz év hallgatás után ... azt hittem,
ennyire kicsi helyet nem irigyeltek, nem vesztek el, ennyit meghagytok...
hát nem... ennyit sem,
s mint ahogy 1986-ban a hozzád hasonlók
Dunaföldvár határában kilöktek a mozgó autóból,
csupa vér lett az arcom, a kezem,
folyt végig az ingemen,
és röhögtek, úgy most ti is...
de felkelek, mint akkor az árok sáros füvéből,
30 évesen,

és mostantól nemcsak szellemi párbajt vívok,
mostantól valóban vérre megy a játék,
és az utolsó leheletemig harcolni fogok,
ha kell, kézzel és bottal és minden eszközzel,
mert nincs vesztenivalóm
és nem vagyok hajlandó az egész maradék életemet
igazságtalanul alávetetten élni...
vertmagyar? a kedvenc szavad, igen,
mert az egyik verőlegény te vagy,
erre képezted ki magad,
hát vállalom, igen, vert vagyok,
most rúgattál belém, most töröltetted ki a verseimet,
a régieket és az újakat,
és magyar vagyok, igen,
mert nálad jobban tisztelem édes anyanyelvünk szabályait,
az elődök stilisztikai mesterfogásait, a nyelv zeneiségét, képiségét,
nekem nem azért van tízezernél több könyvem, hogy a falakat díszítse,
hanem túlnyomórészt el is olvastam, gúnyolódhatsz persze, lenézhetsz,
jöhetsz a Kassákoddal, Rilkéddel, Kukorellyddel,
én meg itt csöndesen szeretem az enyéimet, sokan vannak, nagyon sokan,
és erőt adnak az ellened való küzdelemhez.

Remélem, hogy holnapi megdicsőülésed estjén
félni fogsz legbelül és szégyelleni fogod aljasságodat,
önzésedet és gőgödet, miközben fogadod a gratulációkat.
Ne téveszd össze a versírást a versmondással (s utóbbit külön ne
a felolvasással), ezek különböző dolgok.
Versíró versenyre nem mertél kiállni,
egyszerűen azért, mert nem tudsz magyarul,
nem tudsz versül, nem tudsz megfelelően bánni a nyelvvel.
Mint versmondóra sem voltál kíváncsi rám,
az önálló estem meghívóját megkaptad, eljöhettél volna, ha érdekel.

Antal, nem tudsz, nem tudtok megtörni.
Ahhoz egy ilyen héttorony-műbalhé nem elég.
Meg kellene ölnötök, akkor talán elhallgatnék,
de még az sem biztos, mert bőséges írói hagyatékom lesz,
meglepetést fog okozni, nem tudjátok megsemmisíteni,
mert jó emberre bíztam, nem olyanra, amilyen te vagy.

61. [tulajdonos]: LEHET, HOGY EZT IS BELEVESZEM2018-10-22 22:05
"A szerkesztőségi főmelős etológiájában" egy-kétnovellám is benne lesz.
Talán ez is.
Benne van annak annak a rám is jellemző művészi gondolkodásnak a lenyomata, amely meghaladván a polgári szintet, az alkotás felé tör és teljesen elfogulatlan.
Szereplőim - férfi/női mivoltukon túllépve -, művészekhez méltóan emelkednek a konvenciók fölé, s MEGÉRTIK egymást.
---------------------

SZEREP

A magas, karcsú, fekete hajú lány szinte suhant az asztalok között. Ismert fiatal színésznő volt és a kávéházban minden tekintet feléje fordult attól a pillanattól kezdve, amint az üvegajtón belépett. Nem nézett se jobbra, se balra, egyenesen a galériára vezető lépcsőhöz sietett. Csak azon felfelé lépkedve, a szeme sarkából vetett futó pillantást a többi vendégre, nincs-e közöttük lesifotós, majd eltűnt a magasban. Odafent, az elegánsan megterített asztalokkal esti, költekező vendégeit váró galéria még üres volt. Csak az egyik asztalnál ült egy nagydarab, középkorú férfi. A színésznő megállt, hogy terepszemlét tartson. A férfi ekkor diszkrét mozdulattal intett, mire a nő odament az asztalához és leült. Szótlanul nézték egymást. Még sohasem találkoztak személyesen. A színésznőt a férfi a színpadról, a lapok címoldalairól és a Bear-boy című férfimagazinból ismerte. A színésznő a férfit néhány neki elküldött verséből és novellájából. Először járt a Centrál kávéházban. Nem tudta, hogy a férfi pár évvel korábban a feljárati lépcső melletti nagy tükör előtt tartotta utolsó szerzői estjét. Az elsőt pedig – még korábban –, éppen abban a teremrészben ahová leültek, amely akkor még közfallal elkülönített kártyaszoba volt. Végül, a közfal lebontása után, az egész galériát a kávéház éttermévé rendeztette be egy milliomos nagyvállalkozó. S a kávéház azóta törzshelyévé vált a párt politikusainak, amellyel a milliomos rokonszenvezett. A színésznő ezt sem tudta, de nem is érdekelte volna. A férfi tudta, de őt sem érdekelte. Őt a felújított kávéházban csak régi szerzői estjeinek az emléke érdekelte és most ez a színésznő, aki új novellák, új filmforgatókönyvek írására ihlette őt, és akit levélben hívott meg a beszélgetésre. Nem köszöntek, csak nézték egymást, miközben arcvonásaik felengedtek és a szájsarkaikban megjelent a másik elfogadásának élveteg kifejezése. Végül a férfi törte meg a csendet.
– Megkúrhatlak? – kérdezte minden átmenet nélkül.
A nő hirtelen hátra rántotta a felső testét és megkövült tekintettel meredt rá. Egy pillanatig azt lehetett hinni, hogy rögtön fölugrik, ám a férfi ekkor nevetésben tört ki. Hangtalan nevetésben, nehogy lent meghallják, de a roham erejétől az egész teste rázkódni kezdett s már-már becsúszott az asztal alá. A nőt ez a fordulat még jobban meglepte, de közben önkéntelenül maga is elhúzta a száját.
– Édes drága Johanna – mondta a férfi, még mindig a rekeszizmával küszködve – ezt nem én kérdezem! Ez egy szerep! A főhős ezzel a mondattal provokálja barátnőjét az első randevún!
– És mi a válasz? – kérdezte a színésznő megkönnyebbült, de még hitetlenkedő mosollyal.
A férfi erre egy ugyanolyan mozdulattal hőkölt hátra, mint az előbb ő, majd a nem hivatásos előadók tökéletlen hanghordozásával mondta:
– Nagyon hülye vagy! Azt nálam előbb ki kell érdemelni!
– Nagyon hülye vagy! Azt nálam előbb ki kell érdemelni! – ismételte most a színésznő tökéletes hangütéssel, azonnal életre keltvén a szituációt. A szerző hirtelen támadt elragadtatásában most megfogta és a szájához emelte a kezét: hosszan, finoman csókolta meg s közben a nő felragyogó szemébe nézett.

60. [tulajdonos]: PONTOSÍTÁS2018-10-22 21:22
Pontosítok.
Ide boldog-boldogtalan betérhet olvasgatni, de nem érdemes, mert közben hozzám kell alkalmazkodniuk.

59. [tulajdonos]: KORR2018-10-22 21:16
sok elütéssel

58. [tulajdonos]: SEMMI DOLGUK ITT2018-10-22 21:11
Itt egy könyv anyaggyűjtése folyik a Dokk-majomsziklaharcról.
Ez egy ilyen napló!
Nem korszak specialisták, átlag- (és átlagon felüli) dokkerek (de nem korszak specialisták) számára kívül tágasabb.
Mi nem volt világos lentebb, ahol ezt kb. már leírtam?
Aki mégsem bírja legyőzni gyerekes kíváncsiságát (mert hogy-hogy én nem olvasom őt, de ő meg olvas engem (Weinberger szórakozott a nevemmel, csak ezért tévedtem Gyurcsihoz), az magára vessen ha itt számára érdektelen, érthetetlen, sőt, követhetetlen témavázolásba botlik!
Én nem publikálok ilyenkor, hanem végzem a műhelymunkát, sok forgáccsal, sok elütésekkel, stb.
Nem kell leskelődni a műhelyablakon.
A kutatóknak egyszer majd érdekes lesz ez, hiszen egy intrikus korszak lenyomata ez, de most, a laikusoknak, nem az.
Azonban semmi dolguk itt!
Ennyi.

57. [tulajdonos]: LENTEBB INDOKLOM, MIÉRT2018-10-22 18:30
Ja, szemüveg nélkül elnéztem.
Nem az 59. bejegyzést írta az Álneves szatír "netező"-ként, hanem az 53. bejegyzést.
Erről kell megtudnom, hogy "kikövette el". Hogy kinek az ip címéről érkezett.
Lentebb megindoklom, hogy miért!


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-10-14 07:50 Kosztolányi Mária
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-12-16 15:32       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária a peronig
2018-12-16 15:15   Napló: leállósáv
2018-12-16 13:23       ÚJ bírálandokk-VERS: Mészáros László Bohóckönnyek
2018-12-16 11:35   Napló: Jó, ha a vége jó
2018-12-16 11:13   Napló: Játék backstage
2018-12-16 10:56   Napló: Játék backstage
2018-12-16 10:53   Napló: Játék backstage
2018-12-16 10:32   Napló: Játék backstage
2018-12-16 10:14   Napló: Játék backstage
2018-12-16 09:06   1 mondatos kritika /Kertész Ákos:Makra/