Mondd mi végre küzdünk
Feszítve teret és időt
Hogy megint leporolják brüsztünk
Unalmas szombat délelőtt?!
Harapunk, rúgunk fogvicsorgva
Az éjt is nappá téve át
Mint bolond sivatagi csorda
Szomjkínjában tapossa át
A másikon magát
Kergetve vízízű délibábot
S hisszük, hogy tesszük a csodát
Mentve e vacak világot!
