Gondolatok Váci Mihályról

Most újra olvasom verseid,
alig van olyan, ami felvidít.
Gyötrelem szülte rímeid,
ezért égtél el magad is.

te mindenkiért pörölő,
magaddal nem törődő,
mások terheit cipelő,
az igazságért szenvedő.

Ma verseid békén hagyják,
újra őket nem nyomtatják,
mert félnek tőle az urak,
hogy ellenük szól igazad.

A Te sorsod szeplőtelen,
átevez majd a tengeren,
partot ér a szíveinkben,
igazol a történelem.

Népedért voltál haragos,
szerelmedért állhatatos,
igazságra mindig kényes,
beteg szíved érte égett.

Azt remélem, nem hiába
hadakoztál száz halálba.
Kivirágzik majd a hited,
terméséből mindenki vesz.

Szelíden győzöl, mint a szél,
sár hozzád soha fel nem ér,
gyötrelmesen megtisztultál,
tisztaságod, mint az oltár.

1997. 08. 26.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.