Váci Mihály "vendége" vagyok

Most újra együtt vagyunk,
két nyírségi lélek,
együtt keressük az úti jegenyéket,
mely mutatja az utat
hazatérő, kedves gyermekének.
Aki szereti ezt a homokos tájat,
verseid olvasva könnyen rátalálhat.
Oly jó, hogy most veled vagyok,
lapozgatom könyved, előre és hátra,
rendet rakhatok lelkem udvarába'.
Míg verseid olvasgatom sorra,
mezítlábas ősök ülnek a homokba.
Együtt hallgatom velük üzeneted,
fontos a hűség és a lelkiismeret.
Hazát szeretni szegényen is lehet,
mit lehet, kell! Senki ezt tőlünk
nem veheti el!
Míg téged olvaslak, hittel hiszem el.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.