Ken
A szoba közepén játszik gyerekem,
Babázik, és azt mondja épp: „Gyere, Ken!”
Majd Barbiját a hátára fekteti:
Kecses lábait gondosan szétveti.
„Gyere szerelmem, gyere, gyere! Gyere!”
Most ezt mondogatja egy jó ideje,
És tán észre sem veszi, hogy figyelem
Úgy lefoglalja most őt e szerelem
Nem jössz? Kérdezi most már sértődötten,
aztán indulatosan talpra szökken,
és trappol, ahogy a konyhába rohan.
Még hallom, ahogy mondja panaszosan:
(Tudom, új babát akar kicsikarni.)
„Anya! A Kennek már nem kell a Barbi!”
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: alföld, 2007/1
