huszonkét százalék

mindjár itt a huszonkettő
elillant sok víg évem
nyelvkiöltő kicsi költő
magamat most így mérem

tettem-vettem tétován
kelekótya rímekkel
szöszöltem a lét okán
asztal mellett híg szesszel

szerelembe beste testem
minden másnap este estél
százkacajú budapesten
kéjnők bájába belestél

nem múlhatott el oly rest éj
hogy ne bámulj bárpultot
hol barátod a korhely-kéj
arcán kelljen ámulnod

szennyes szürke hajnalokig
bűntudatom ha fel nem ver
álom belém facsarodik
reggel rikolt rám a vekker
számban borgőz savanyodik

bolond-ittas esti élet
korcs szerelmeimmel együtt
falloszomnak restivé lett
vágya mint a kámfor eltűnt

maradt hátra űr utána
kínzó semmit megutálva
mikor régen a kukákba
Ő nevét skandálva hányva

könnyem csorgott szakadatlan
zuhatagként apadatlan
borult reám közöny-paplan
szürke-hályog hétköznapban

velem hangokért pityergett
sikátorban a csend jajdult
mint magára hagyott gyermek
arcán a magányos dac dúlt

eszembe van ez még élek
új tollammal míg zenélek
hajnal-részeg bús meséket:
arcomon ez első árok
melyet bánat-eke vágott






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.