csodás csigavonalak

istenekben vész el a vén igazság
ellensége lettem e rossz csillagnak
fénytelen de ostoba lámpas vagyok
ősöm a kényszer

lényed ébred fog vacog és te engedsz
hűs bőrödbe túr ami bennem mozog
nincs a vérben oly hideg célszerűség
érzelem áraszt

két nap is hat mondom a végem ez lesz
este fetrengsz szóban a mentség várhat
hagyd csak érezd múlik a végtelenbe
mind mi szeretne

páli fordulat mi az estéhez képest
reggel benned éled a kegyvesztettség
bíbor felleg ketten is elveszejtjük
nincs meg a bánat






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.