lassan már egy hete
lopom meg
a napok szegénységét
itt
hol a lopott napok
önmarcangolásán túl
igazán nem történik
semmi
hiteget
minden
anya valami idegen masszát néz
én olvasok
foszöld fotelünkbe folyva
mint a tűzbe bámulás
elveszejt valami
sokkal elevenebb semmiség
hogy kerüljük a kliséket
szokásos szadista
gondolatcsépléseink közepette
a beszéd valóban
néma marad
