Vallomás

Álmodtam arról, mi egykor vágyam volt,
miért mindeddig hiába küzdöttem,
mi oly szép, még ha csak álmodom is:
egy csók s egy ölelés tőled, kit szerettem.

Még látom hajad árnyékolta arcod,
finom ívelésű ajkad, hosszú szempillád,
melyek alól mosolygós szemeidnek
legszebben ragyogó sugarával néztél rám.

Látod, lehetetlen nem gondolni rád,
elfutni emléked elől nem lehet már,
s érzem, soha többé nem tudlak feledni,
szeretni foglak, örökké szeretni...

                                    (Miskolc, 1973)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.