| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Lázár Bence
Megérkeztünk
Hajtva, futva zakatolunk
A kopott vonaton.
Székeink párnája
Szürkés,
Foltokkal megrakott.
Kint, az ablakon át
Szemeink
Képre ragadnak,
Szalad előttünk
A táj.
Mikor felléptünk
Nem tudtuk,
Hogyan halad el
Mellettünk
A sárgás rét
S rajta a kialudt fák,
A felkelő test
Az ég korlátain.
Becsaptuk
Magunkat
Vagy becsaptak.
Várjuk
Hogy az idő peregjen,
A terek vert útjai
Fussanak,
Várjuk
Hogy közelebb,
A sínek vas talpai
Közelebb
Kerüljenek.
Leszállunk.
A lépcső szakadt
Szája elnyel mindent.
S az élet szerint:
Megérkeztünk.
Vége.
A rét, a fák, a test az égen
Köddé foszlanak
Karikás homály képben.
Megérkeztünk.
Letettük testünk
A kőre
S elfeledtük.
Látomás zakatolt
Homlokunk vert vonalán.
Megérkeztünk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|
|