Kezeitek között

Elôttem kihúzott fiók, benne
sok papír, borítékok, iratok.
Verseim.

Levelek érkeztek hozzám.
Érzéseimet papírra vetettem.
Közben évek múltak el.
Szerettek.
Öleltem.
Gyűlöltek.

Most, süketen, némán, vakon
várom vallomásaitokat.
Ha megöleltek és még érezhetem
csókotok ízét, talán újra tudnék
beszélni, hallani, látni.

Hogy éltek, onnan tudom,
hogy kezeitekben lüktet a vér.
Halálomig kapaszkodom.

Szeretném, ha pompázó virágoskerteket,
boldog arcokat láthatnék.
Gyermekkacajt hallhatnék és
boldogságról beszélhetnék.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.