Elrepedt pohár

Poharam elrepedt.
Ha fény felé fordítom,
szikrákat szór szemembe.
Hamis csillogás.

Reggel a nyitott ablakon át
híreket hoz a szél.
A házfalak között száll
a visszavert beszéd.

A folyosón a tükörben meglátom magam.
Ismerôs kép.
Hasonlít.
De nem én vagyok.

Beszélgetünk apámmal, kezemben
törött pohár. A falakon képek, elnyújtott, örökkévaló
pillanatok. Beszél,
szavai az én szavaim lehetnének,
én lehetnôk ô, de valami hamis.
Talán a fény. Vagy a hang a rádióból.
Vagy csak rosszkor néztem tükörbe,
s felfedeztem apám arcát az arcomon.

S ez talán mégsem hamis kép.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.