Kór - kép

Nézd, itt e corpus, min a féreg méregfoga rág,
a rá(szedett szer)vezet már csak felhúzva jár,
az immunrandi elmarad, várat a válasz magára,
a szem, mint az ostor karikás, a hamvas arc sápad,
a hús leolvad, marad a puszta váz, mit majd a jövő
felnövő nemzedéke a biológia terem sarkába lök,
s fehérített mosolyomból, azt sem tudják,
hogy a lelkem még él, s a nő bennem örök.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.