Megtisztulás

Hitetlen ajkamra te csókolsz hitet,
Szomjazó torkomba te csorgatsz vizet,
Éltetsz, mint imát a lüktető zsoltár,
Minden porcikám reszkető oltár.
Hittel telt igéid énbennem zengnek,
Mint hatalmas rézharang, kongatva rengnek.
Áldozatkészen én vállalom tanaid,
Nektárként elnyelem isteni szavaid.
Színültig töltesz, mint kelyhet a bor,
Betűid tengere laktató tor.
Mámoros szavaid részeggé tesznek,
Bűneim, mind, erénnyé lesznek.
Tisztulva lebegek oltárod felett,
Nemessé vált lelkem a múltamon nevet,
S boldogan, aléltan suttogja bőröm:
Isteni hited én örökkön őrzöm.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Kalocsai Néplap, 2005