Gyönyörtemplom

Csak csalfa tévedés,
ócska kétkedés lenne az érzés, a féltés,
mely bennem lángol,
ha a távol halvány derengő,
merengő messzesége rám kacsintja
Ámor csókjának csendes sóhaját?
Nem.

A szerelem remény, erény,
néha lágy, olykor kemény erő,
vakmerő és lázadó,
forró folyam - áradó.
Halvány hangja, kisharangja zengi szívem dallamát,
a szerelem édes himnuszát,
míg ajkamon ott remeg egy édes,
olykor szeszélyes,
érthetetlen, élvezetben gazdag gyönyör,
mely néha gyötör,
de imádnivaló hálás áldás,
ösztönszerű öröm.

Ez csak egy szó. Egyetlen,
mely néha-gyakran kegyetlen,
de áradó örömei mégiscsak vezetnek,
mert e gyönyörtemplom az, hogy szeretlek, szeretlek!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Fényzuhatag (Budapest, 2004)
Kiadó: Accordia