Szavad zene volt füleimnek,
Zongoraként kísérte minden énekem,
Arcomra rögtön mosolyt akasztott,
Bolond szívemre bolond szerelmet ragasztott.
Oly szép volt minden, amíg benned is élt!
Lassan rohant az idő, amíg szerettél.
Csak szerettél, s szerettelek mohón és féktelenül.
Szerettelek nagyon, bután és feltétlenül.
