Jelek



Ma éjszaka Évával voltam képzeletben.
Szokás szerint a könyvei közt üldögélt.
A kék szalon árnyán, amit úgy megszerettem,
pihent Évám, aki élt-halt Hölderlinért.

Fölnézett rám: "Csak jel vagyunk, s mögötte semmi."
Susogta, búgó altja csodásan zenélt.
Azelőtt gyakran láttam őt kétségbeesni,
mikor Hegelért nyúlt föl, vagy Hölderlinért.

Az mindig rosszat sejtetett. Nagyon magasra
került a H betű a könyvespolcon. Ám
jobb napokon egy Ady Endre vagy Babits

feküdt ölében, mihez nem kellett a torna.
Olyankor nyugodt barátném szólt epedőn:
"Kezdődj csatánk!" S csatatérré lett lepedőnk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és irodalom, 1996