Fehér lepedő rejti el a várost.
A fák, ágaikkal ölelik át
A puha fehéret, a lágy takarót.
Az egyébként szürke háztetőkön,
Most fehéren oson át a fény.
Még a társas magányban élők arcán
Is átsuhan álmukban egy félmosoly.
Valahogy szép ez az éjszaka.
Valahogy más most a környék.
Valahogy furcsa ez a tisztaság.
Fehér lepedő rejti el a várost.
Csak egy megdermedt légy teteme
Sötétlik a fehér havon.
