Bosszú

Sebezhető, átkozott lelkem,
Mit annyiszor megtépték már.
Roncs vagyok.

Kísérleti nyúl, üvegbe zárt mintapéldány.
Ha úgy tartja kedvük, ujjal mutogatnak rám.
Arcélemre feszül a megrajzolt boldogság.

Nevessetek csak rajtam álnok zsarnokok!
Vessetek rám követ, köpet folyjon arcomon.
Kétszer is megdobban szívemben a boldogság.

Aztán feszülten figyeljetek, mert egy átkozott pillanatban
Letépem kezetek, s arcotokon a vigyort vérrel festem meg!
Gaz vagyok!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.