elhagyott nyár


csendes és halovány illat ha száll
az eltűnt érzések kőtengerében,
poros út, mely a tanyán keresztülvezet,
napszítta repedés, fecske villanás,


hajnalban a nap aranyló mezőket
önteni indul, balra nyárfák fekszenek
sorban, távolban a csonkahegy
orgonahangjai remegnek,


a mohos kőkereszt menedéke
az utolsó nyár vibráló hevében,
s visszatapogat a gyerekkor félszeg,
a zúgó távolság szűkülő csövében.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.