hallod a hangom
testem létra-árnya
a hátadon vet
magának ágyat
veled vagyok: sose ellened
furcsa folt vagyok
félelmeiden
ritka ujjaidon
ujjam nyoma lebeg
ha szaladsz is
kergetlek mint ebek
szíved maréknyi
dallamos madara
szívemmel együtt
kolibripár a fák alatt
hallod a hangom
érzed bőröm én-szagát
testedet az emlékezet
ködmönből otthonkává
szabja át
jó neked
itt veled
