Én vagyok az...
Én vagyok az, ki mindig szájal,
s rátok új átkot hadarok.
A "kommunista" párt s(z)arával
magukat bekent magyarok
nem látták azt, hogy itt vagyok.
Tolakodtak és félrelöktek-
maradékért álltunk a sorban-
a hátsó ajtón megelőztek,
és hiába szájaltam, szóltam,
a csalódás maradt a boltban.
Kérvények országában éltem,
hol papír-moly igazgatókat
kérleltünk hajlongva és térden.
Az ember hiába hajtogat
nyitva felejtett zárt ajtókat.
A kutyájukkal is jobban bántak-
levették nyakukról a láncot-
ami nem járt egy emberbarátnak.
A félelmük tükrében látszott,
hogy kényszerből jártuk a táncot.
"Híres emberek", nem vagyok büszke,
miattatok is szégyenkezem,
mert ti voltatok a század üszke,
csak össze piszkolnám a kezem,
s a köszönéssel is vétkezem!
Maroshévíz,2004
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: HARGITA KALENDÁRIUM 2005, 2005
