Életvázlat
Ezt most már át sem láthatod,
akkor se hogyha megkapod,
egy vázlat ez, genetika,
nem harmonikus szimfónia,
ki voltál, mért nem távolodol,
mért itt ölelget titkon a pokol,
ki tart itt, hol a vezérlő fonal,
mi tart itt mégis a csápjaival.
Fordul a föld és egyre távolabb
rejtőznek el a villogó halak,
végül ránknéz egy ősi óceán,
s némán kuncog a bábuk bánatán.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Mozgó Világ, 2005.4.
