Lélek rabja
Teste, mint ártatlan ártalmat, metszi magát,
Akár aradiak csípős fémmel,
Kiborult borként csorog az éltető csermely,
Elnyomva lomhán a kín zaját.
Psyché rabjaként éli marionett életét,
Szivárvány idomra áhít,
A dicső küllemért hatalmas földekkel vív,
Apró eső cseppjeként.
Setét szegletbe gubózva vár az árva,
Pillangó válik-e árnyából,
Újra virágozhat-e pezsgő lótuszként,
Vizek tengerén úszva.
“Egy folyó is több irányba eshet",
Szakad meg a vágy,
Vitézként gondol, vagy Hádész ládájában
Késői reményeket enged.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-03-11 12:13:14
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-11 21:07:05
