Magaslati útról

Elöttem fekszik a táj
Pécs, kedves kis hazám.
Innen minden csendes
játékautók pontszerűen
mozognak, sürögnek
és forognak, makett
városomban, makett
emberek bábjáték életüket
élik, előre megrendezve,
jó színészként semmit
sem ellenkezve,
a darabot egyszerűnek vélik.

Makett városom, gyárosom,
autókereskedőm óhajom
szerint irányítom.

Akaratom fentről,
vigyázva, hogy el ne törje
emeletes házat emel
a magasba, kénye-kedve
szerint arrébb rakja.
És bábjain ruhát cserél
ha úgy tartja kedve,
mindent megtehet ez az
ő terhe. Lelke rajta,
Isten látja, ha akarja
és mégsem tesz semmit.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.