Józan, paraszti

Szegény paraszt ember
Csóválgatja fejét
Nem tudja, hogyan fogja
Használni az ekét.

Meglehet, hogy fáj
A dereka, vagy lába
Viszkethet a tenyere
S a nyaka töve máma.

De rábírva magát
Forgatgatja fejünk
Tudatja, ha mi most
Művelve leszünk.

Veszi kesztyűjét
Meg a gumicsizmát
Adja intelmét
Amiket lát.

Traktoron vezet
Vagy ökörbe fogat
Sorra bont velünk
Akadályokat.

A leckék haladtával
Okosan és fájón
Nézünk majd magunk
Végig a tájon.

Kanyarítunk egyet
Elérünk kettőt
Ha már nem lesz
Elismerjük őt.

Évődésünk megszűnik
S csak jó követ
Békésen róni
Tisztelet-köröket.

Lemossuk, óvjuk
Valóját a véltnek
Hisz egy éltes ember
Ilyesmikre kért meg.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.