Pont

Néma csendben is hangod hallom,
Vaksötétben alakod látom,
Mondd, hol bujkálsz?
Mert kezdem azt hinni, csak képzeletem szüleménye vagy te is,
Gyengéd érintésed derekamon
Egy nem várt ölelés formájában.
Néha beszélhetnél te is,
Mondtad, de válasz helyett
Csak vállam megvontam,
Mégsem akartam azt mondani,
Igazából beszélnék én, de fürkésző tekinteted
Zavarba hoz,
Mint eddig soha, semmi más.
Tengerkék szemed pedig rajtam
Legelteted,
És hazudnék én,
De nem neked.

Két hónap elteltével is,
Szeretlek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-09-24 20:20:36
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-24 20:20:36