Álom-kép

Értelek édesem, szavadat jól hallom,
Körülötted forog minden gondolatom.
Te is csupán azért vagy most nekem háttal,
Mert épp szembe kellett szállnod a világgal.

Persze szívem, értem, imádod a hangom,
Emiatt kell éppen azon is fáradnom,
Hogy vigyázzak nagyon, nehogy berekedjek.
Természetesen. Jaj, dehogyis veszekszek.

Úgy van, ahogy mondod. Értek én a szóból,
Kijutott melletted nekem minden jóból,
Hálás vagyok érte, hát te is láthatod,
Tőlem minden gyengéd szavad visszakapod.

Hogyne, szívem, máris hozom a papucsod.
Vigyázz a lábadra, meg ne fázz, hisz tudod,
Mennyi vész les reád, mennyi sötét átok,
Amit persze drágám, én sose kívánok!

Hogy is vetemednék ilyen gonoszságra?
Te vagy egyetlenem szívem boldogsága.
Ne is aggódj édes, idd csak meg a kávét.
Persze, hogy keserű. Forró? Öntök rá lét...

Óvlak én, kedvesem, rakok rá majd tapaszt.
Tudom édes kincsem, hogy minden kiakaszt,
Amit csak teszek, de bocsáss meg, te drága!
Szívem szerelmének csak te vagy a tárgya.

Biztos lehetsz benne, másra rá se nézek,
Élő szobra leszek egyszer a hűségnek.
Addig is, ne aggódj, majd őrzöm az álmod,
Aludj, s én álmodom tovább, ha kívánod.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-09-18 00:20:56
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-18 00:20:56