Te vagy

Szeretném  bemutatni,
néhány kósza, rögtönzött sorban,
miben tudlak mindig látni,
ha jövök-megyek bárhol magamban.

Ha a reggeli napfény betalál szemembe,
S szemhéjam még bőszen csukva,
Öklös ébredéses vakarás közben
Feltalállak a kaleidoszkópban.

Távoli hangok vibrálnak át az ablakon,
Nem értem tisztán, valamit motyognak:
"A fülem tréfál meg vagy jól hallom?"
És megkongatja agyamat szelíd hangod.

Tükörbe már nem is merek nézni,
"Flesselek" és képzelek állandóan,
Hol ragyogó  arcod látom felbukkanni
Vagy suhanó sziluetted, mint egy Hitchcockban.

Emberek között az utcát járva,
100 kilós kalapács sújt mellemre,
megcsavarta fürkésző orromat
illatod mérhetetlen ereje.

Te vagy a szélben szárnyaló susogás,
mi arcomat lágyan körbeöleli,
s Te vagy a delíriumos látomás
ha testemet égető láz gyötri.

Te vagy az orgonán a fekete és fehér,
rólad szólnak a hatalmas darabok,
kottában a hatkereszt és ötbé;
az értelmet adó alakok.

Te vagy Kodályban az a disszonáns hang,
mely a szépet tökéletessé teszi,
a Mona Lisa? Áh... hagyd,
mosolyod végtelenszer lekörözi.

Esthajnal Csillag a csalóka égen
vándornak, hogy tudjon követni,
tücsökzaj a zöldellő réten,
melyre oly nyugodtan lehet szenderedni.

Megtalállak szinte mindenhol,
hallak, látlak és érezlek,
legyen föld, menny vagy pokol,
akárhová követlek.
(...)

Túláradó érzelmeim most elkaptak,
szinte megfognak és bebörtönöznek,
de szabadságot adnak s nyugalmat,
mert bárhol feltalállak Téged.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-08-22 12:09:45
Utolsó módosítás ideje: 2017-08-22 12:09:45