Kitöröltem

Kitöröltem minden levelünket,
még azt is, amit külön lementettem,
tudod.
Azt mondtad, majd azt se felejtsem el,
mert ha már túl leszek rajtad,
akkor egyszer véletlenül felbukkan.

Nem tudom
mit szeretnék tulajdonképpen...
(Túl lenni... Kibaszottul hervasztó szó.)
Még nem vagyok „túl”,
inkább előtte...,
na jó, inkább benne...
nyakig. Szívtájékig.
Valahogy így.

Napok óta vérzik az orrom.
Nem nagyon, csak pont annyira,
hogy már kellemetlen.
Egy darabig nem vettem róla tudomást.
Most már azt gondolom,
talán a szívem.
Onnan szivárog.
Nem nagyon, csak pont annyira,
hogy már kellemetlen.

Szóval, kitöröltem mindent.
„Ez is egy kis visszacsinálás” - mondtad.
Mintha bármit
vissza tudnánk még csinálni.
Nem tudom komolyan gondolod-e
ezeket a mondatokat,
mert aztán kiderült
napokkal később,
hogy Te még
semmit nem töröltél.

Tényleg, miért nem?

Nem maradnak nyomok
– legalábbis azt hisszük.
Csak hát,
nem tudom kivenni a számításból,
amit itt hagytál.
Az illatodat az étkezőben.
A tested helyét (hiányát)
a piros párnán.
Soha többé
nem merek már leülni
arra székre.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-24 13:24:15
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-24 13:24:15