házunk helyén a szél szalad
egy kőhalom
a fák alatt halott a nyár
még rám nevet bókol az ősz
nincsen itt élet minek időz
emlékszik talán
aranyport szór a semmire
zokogva nézem
kár ide
a szép is fáj
a gyom között pár kis virág
egy ismerős
jaj sírni lát
