Pedig életünk az egy (2.0)
Bújócskát játszik a fősodor.
Erejét vesztve tájba simul.
Tétova tükör, amely már
meghökkentően gyakran
szinte torzítás nélkül
mutatja a valóság mását.
Veszélyt szimatolva mélyebbre
húzódik, takarja bár hínár,
békalencse, míg a mederben
menedékre nem lel. Mit bánja
most, honnan vársz szelet,
esőt ígérő fellegeket?
Veled együtt várja, hogy meg-
nyíljanak a gátak, és az áradó
vizek tarajló hullámait irányba
terelve újra magával sodorhasson
mindent az
egyedül helyes útra.
Pedig nem az út — életünk az egy.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-06-07 20:37:17
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-07 20:38:43
