Nézd, sárga
fémesen ragyog
tetovált csillagok
kezekről nyúzott
fejekről tépett
bőr hasad szét
lámpaernyő
fénye alatt te
fölötted árnyék
vetül a szépre
kerengő füst
kezek belőle
nyúlnak érted
fogak marnak
nincs szemük
izzik tekintetük
bőröd alatt
mind zabálja
árnyad.
Újra szúr
