(Akár szappan-buborékot ha fújnak...)
Akár szappan-buborékot ha fújnak,
Pupillám e sötétben tágul lassan,
Hogy mint mosódott forma rajzolódjak,
S ha kell, magam élekbe tagadhassam.
Mint buborékon a világfény, úgy jár
Bennem tér és idő emlékké haltan.
Hogy angyallá ölhessen az a szempár,
Hogy anyám ölelhessen mozdulatlan.
S időmből ha elraboltam elég ént,
Megfeszülök, mint buborék ha pattan,
Hogy végre kitagadott elemekként
Szóródjak szét magamból öntudatlan.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.