Mondd

Megfogalmazódsz bennem.
Először csendes, hűvös nyugalommal
utána lázas vágyakozással
valami után
amit csak én ismerek
és te talán már
észre sem veszed,
mikor gátjaid áttörve
tudatalattidból előbukkannak
ösztöneid.

Mondd, miféle sóvárgás amit érzek irántad ?!
Te ismered határát a jónak és a rossznak!

Milyen elérhetetlen hajt
mikor téged kutatlak,
és találok rád
egy ritmusban
amit lüktet a szív a vérnek
mely haláltáncot jár
ereim falán?

Mondod látlak még.
És én hiszek neked.
Hiszen a kép
amit rólad festettem
örökké reám néz!

Mondod értselek meg.
De hisz
a legtitkosabb vágyaim kódja vagy
amit üzen
egy másik bolygó, és talál egy másik part!

Egy múltbéli időutazás vagy.
A jövőm amire félve nyílik ablak!

Hidd el.

Én sem az vagyok, aki beszél
és utána elfújja a szél,
aki megmutatja magát
bárkinek aki arra tér!

Mondod értesz .
És én értelek téged.

Az idő az egyetlen ami hat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-28 22:11:28
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-28 22:11:28