Titok (jav.)
Valami titka van a ködnek-
fákban feszülő, sínekben zsugorodó
koszos ereszekben összegyülemlő
nyugtalanító titka,
mit nem lát senki, csak az időnként
borongásainkba szűrődő égiek
s az eltépett, összegyűrt levelek
csontig vetkezett kertek magányain
csendességet fogadó egynyári virágok lemondásában -
valami szomorú titokban fáznak
és húzódnak közelebb a fáradt atomok -
arcombaszeretett ujjlenyomataid
némán haldokolnak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-09-28 15:08:29
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-28 15:08:29
