A tükör

A hajhálók végigzuhantak arcodon
de te nem láttad a fényt
mi megöli a képet
a kép mögött egy tükör állt
nem arcodé, nem testedé
valami halvány folt
tüzes tekintete perzselte hajad
nem érted, s csak a hullaszagot érzed
a kormot körmöddel kapirgálod
s vízzel keverve
leöblíted torkodon
mi hányásként lövell vissza
mocsokban tapodsz
arcod szétnyílik
s kifutsz, elrohansz onnan
a Nap rád süt
melege perzsel, s leégeti arcodról a kormot
boldog s tiszta vagy
de a tükör mást mutat
fejjel belezuhansz
hasított vörös arcú
s csapkodod a földhöz az üveget
arcod széttörten tekint reád
nem kell! nem kell!
üvöltve zuhansz át a mocskon
az ablakon
s a földön
szétnyílva hever fejed
a tükör fényében
egybe látod
de nem látod






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.