Visszatérés fáraóként

Amarna díszes arany kapuját
Ma utoljára láthatom,
Mi szent volt, - istennőtök voltam-
Templomomat lerombolom.

Összedőlt falak, kidőlt utcák,
Csalódott hívek, vén papok,
Kövessétek az Isten útját,
Én régi hitem eldobom

A napkorongnak fényes ékét
Fejdíszemről leszaggató-
Vesszen az igaz, éljen a talmi
Így leszek újra fáraó.

De tudjátok, papnők, Théba népe,
Szerelmem él még legbelül
Várost romboltam, hitet cseréltem,
S lábamra homok nem kerül

Hozzátok hát a szarkofágot,
Halotti maszkot, balzsamot,
Izisz se bánja, ha nem akarjátok:
Új fáraótok én vagyok.

Szolgálok újra, kiben Ti hisztek,
Krokodilfejű szörnyeket,
-bár rabszolgáim úgyis ti lesztek-
Amon hatalmát hirdetem.

Ti akartátok az új hatalmat:
Szolgálni: élni, tartani.
Felépítettem új palotámat:
Távol a kürtszót hallani.

Elfoglalom a régi trónom.
És lábam alá zsámolyul
Nyomorult nép, isteni szobrok,
Egy egész világ beszorul.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.