Önirónia
Előttem a könyvtári jegyzet,
A lényeg rikító filcekkel nyomatékosítva
A színektől éppen csak a kulcsszavakat nem látom
S titkon szinte szánom
A szegény bolondot, aki azt hiszi
ha minden bonyolult körmondatot kiemel
talán érthetőbb lesz a tétel.
*
Aztán mondani akarok neked valamit,
Valami nevetségesen egyszerűt
De annyira félek, hogy még a papírnak is hazudok
elhessegetem azt az egy-két frappáns szót a nyelvem hegyéről
s inkább szép, színes betűkkel
megírom neked egy kisregényben.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-06 09:43:45
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-06 09:43:45
