Sűrű köd, a nap lomhán indul el,
s a toll is alig forog
Lehetetlen, hogy csak engem dúl fel
száraz a torok, a föld korog,
a nagy fa nyikorog, rajta sok teher
a vakfehér leplű november
minden embert szíven ver
Lehajít a mélybe, s felemel
végeláthatatlan ködlepel
a vakfehér leplű november.
