Borzongás
És mi eltörtünk, mindent ami jó volt, mindketten élveztük a vitát.
Próbáltuk megoldani, befoltozni a töréseket, melyek menésre késztették a másikat.
Én szerettem, ahogy titokban rám néztél.
Nekem hiányzik, ahogy szerettél.
Mikor egyedül voltam.
Mikor egyedül voltál.
Mikor már nem voltunk egyedül.
Tudod, még mindig megborzongok tőled.
Tudod, még mindig elhagynám őt érted.
Még mindig reszketés, amit érzek.
És mi mindent elloptunk, hogy megbántsuk a másikat.
Majd csendben reméltük, hogy túléljük a pillanatot.
Én szerettem, ahogy csendesen rám néztél.
Nekem hiányzik, ahogy engem szerettél.
Mikor egyedül voltál.
Mikor egyedül voltam.
Mikor már nem voltunk egyedül.
Tudnod kell, hogy még mindig reszketek tőled.
Hogy elhagynám őt érted.
Hogy megborzongok tőled.
Ha pedig az időt visszafordíthatnánk.
Tudnánk e végre élni az életet?
Ha az idő kerekén együtt elforognánk.?!
Eltörnének e minket?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-08-29 15:20:52
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-29 15:20:52
