A fűzfa

Hagyd a tölgyet, ne legyen példaképed.
Királyi, gőgös, ostobán merev.
Ha vihar tör ki, dereka kettéroppan,
S csak halott csonk, mi ég felé mered.

A fűz szegényes, derűs, baráti.
Az orkán hogyha szárnyra kel,
Hajlik, hajlik, szinte a földig,
Bár kettéroppan ő is, hogyha kell.

De ha kettétört, sem hal meg egészen.
Új ágat hajt a törzs, az ág, gyökér.
Mélyében szunnyad valami őserő,
Magját széthordja folyóvíz s a szél.

Mint zsarátnokból ezernyi tűz lobog fel,
Ha orkán hordja a mezőkön végig.
Él, míg a földet láva nem önti el,
Vagy ki nem tépték hajszálgyökerét is.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-28 15:36:17
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-28 15:36:17