bogaram

a bogár háta reccsenve ömlött a bor ki a fényes asztal
suhanva omlott két pici lába mondom nem érti miért marasztal
belenyúl mélyen a zsebbe zsepi matatva mint a bogár
teste feszült figyelembe törik ki pláne ketté az üveg pohár
vajas doboznak tetejére teszi rakja dobja de nem bajaz
szemében sarka a rétek felének kinőtt a reggel nem maraszt
én mint az ágak a görbe gallyak bújok elő had legyen
lehetősége annak hogy haljam amit mondasz menj el szívem
recsegve nyúlok én is a mélybe ott a ledobott gatya
forintok gurultak mobilom arccal az ingem éjszaka
még az este sodort füstöt fújni a gyertyát meg ablakot
nyitva hagytuk a nagy melegben orrom meg zsepi szipogok
de még kezem a zsebbe te igazgatod hajad sálad és a gombokat
látom unva fürkészed végig a hátramaradt foltokat
az üveget még felkapod én hallom hogy reccsen a kuka bele
a kosár szemét ö befogadja kapkodok irigykedve
reccsenve hallik ahogy lépek még most ki a paplan alól
látom hogy néz hogy haladj már a zoknim gyűrődve valahol
és cipőt húzok kabátot még egy idétlen puszi
de az se kéne csak eltűnni végre jobb lenne hallgatni
mégis csak annyit hogy ne haragudj de egy átkozott bogár
ráléptem és a vére és a cipőmből a sár






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-27 11:26:08
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-27 11:26:08