Tranzitok 13

I.
a nyolcnegyvenegyes előtt áll vastagon
a”miért?” és a „nem tudom!”
vaskocsik
kezed a peronba kapaszkodik
és megszédülsz
de egy pillanatra csak
ez a vers is siet
pedig megígértem tegnap
hogy nem írok több ilyet
II.
holnap tán szeretni foglak
és visszaadhatom
amit ígért
a „miért?” és a „nem tudom!”
és most Én is úgy vagyok
mint a (nem) kortárs verseket
nem kis
nagy kezdőbetűvel kezdelek
III.
kikezdelek,
és ami ki is kophatott
beletörnek a hangulatjelek
felváltalak
IV.
……………………………………………………..
pár perce annak, hogy már tudom
nehéz lesz a holnap
keresgélhetek!
azok a házak kifakultak
amikben adni akartam Neked
V.
de most is javíthatatlan vagyok
bízom magamban!
hogy kerülhess közelebb magadhoz
és hozzám egy kicsit
kiszámoltam
alig tizennégy óra
és a mondatok átváltoznak
ahogy a szigetelt
ólomvas kocsik
VI.
fáradt vagyok
napok óta nem iszom
vizet
melegítek a sparhelten
én úgy írnám: sparhelton
de tudom Te ezt jobban tudod
holnap majd átváltozok
mint Franz Kafka férge
VII.
amit mondani szeretnék Neked
azt jobban tudják a sztrítfájterek
vezess
hadd jussak oda
amit nem tud leírni a ceruza
sem
VIII.
mennem kell lassan, hogy holnap
újra az legyek
mint a betűk közt megbúvó ékezet
hogy a vízpart árnyai
és a szédült napkorong
forrón öntse el
a testet és a szavakat
és most látom csak
újra kicsik ezek a betűk
de érzem és tudom
nincs kihűlt
csak szerelmes
és szabad
mint a vaskocsi peronjain
a negyvenegyesen
Várlak, hogy várni tudjalak
újra és mindig
túl a semmin és a lényegen
pattognak a szavak
ezek legalábbis






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-21 07:59:24
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-21 07:59:24