Nász-ének trocheusokban



/Nagy tisztelettel Szente Imre úrnak/



„Kerekedett arra kedvem,”
s Finnországba el is mentem,
fenyőerdőben lakozni,
nyírfaerdőn táborozni,
gombát szedni fa tövében,
kerek erdő közepében.
Minek mennék én magamba'?
barna kislányt hívogattam,
csalogattam, édesgettem:
jönne vélem e zord földre,
zöld erdőbe, tómellékre.
Választ vártam, toporogtam,
igent mondott hívásomra.
Reméltem egy jóbarátot,
útitársat, vidámságot,
Kalevala szép honában,
oltalmában ős fenyőknek,
tükörvízen csónakázni,
hajó padlatán heverni,
szaunában izzadozni,
gyűjtögetni víg emléket.
Felejthetőt elfeledni,
örökbecsűt megragadni:
két kezét kezembe fogtam,
gyűrűt húztam névtelenre,
Turku piacán szerzettet,
vár tövében keresettet
közös öröm forrásául,
házasságnak szerzéséül.
Sátor mélyén ölelkezve,
ezer csókban ünnepelve,
kezdtünk örülni végtére
csöndes esőt elhallgatva,
burkolózva tó csöndjébe,
Virrat város közelében,
fele úton Tamperébe.
Nászi gúnyát, alku tárgyát
szép szövésűt meg is vettem
sísáncoknak árnyékában,
Lahti város központjában.




Aztán visszatértünk végül
átrepülve sík vidéken,
Észtországon, tavi tájon,
Kies Virón, négy határon,
így sikerült hazajutni
élet-ajándékkal telten,
így szereztünk örök társat,
egymás mellé így kerülve
Suomiból hozott nászbul,
finnországi mátkaságbul.

/2002./







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.