Fénylő világosság

Messziről is vakít a város fénye,
hol van már a tanyasi gyertyák dicsősége!?
Úgy tűnhet lángra kapott felette az ég,
s mi ott van, most minden elég.

Hihető lenne a vég éppen mára,
de az armageddon várat még magára.
Éjente fényárban úszik minden lakója,
lábhegyen jár köztük az álmok manója.

Villogó reklámok mint sarki fény,
hirdetik, hogy mindenre van még remény.
Megannyi jármű, iroda és üzlet,
ontja fényét mint Etna a tüzet.

Szinte káprázik a szem, bárhova is néz,
mégis édes itt az élet, mint a méz.
Gondolatban gyakran a kis falumban vagyok,
hol este csak a millió csillag ragyog.

Néha nosztalgiával vágyok iránta,
de a fény marasztal, vonz magába.
Akármily fénylő is az ember tudománya,
a mennyekig nem ér fel fénye sugárja.

Jézus az, ki a világnak világossága,
ez isten fiának égető igazsága.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-31 03:42:58
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-31 03:42:58