Tégy szabaddá /II.
Láncok nélkül bár, de rab vagyok
Sötét barlangban, csaknem meghalok.
Tiszta levegőhöz nem jutok
Zilálva utána kapkodok.
Elmém kínok közt vergődtetett,
Kezem kötve, szenvedek bent,
Tűrök, hiszek, remélek csak-
Új reggel, új nap, szebb lesz holnap…
Reménysugár épp csak annyi van,
Hogy egy kis fény mossa arcomat,
S mikor beragyogna hozzám,
Újra felhő állja el útját.
Hát jöjj és tégy szabaddá engem!
Magadhoz láncolj, úgy hagyj élnem!
Láncok közt is szabad lehetek,
Ha Veled élhetem életem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-25 19:16:33
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-25 19:16:33
