Nem fáj

Nem fáj

Mennyi salak maradt a tűz után!
S mennyi szén égett el belőlem!
Hogy gyémánt van – volt – közte,
már nem hiszem, nem remélem.

Hamu. Füstje, melege nincs.
A múlt nem kap lángra bennem -
az emlékezést szél hordta ki
a ledőlt várkéményen.

Hideg van itt. S micsoda halál-
hogy fázni se fázom,
hogy szeretni se vágyom,
hogy a bűnt se kívánom! -
zöld határok kapuinál
a keresztutakat alva járom.

Nem fáj. Az üres, a hideg, a néma,
a megfagyott, nem fáj  nekem semmi.
Csak lehetne legalább egyedül lenni, de:

felettem lángolnak, repülnek
egemtől egekig felérnek
életembe holt alakok:
hiány földjében kaktuszok -
Ki kéri helyettem,
hogy feltámadjatok?

apám után sírni, szíved után sírni
Isten elé borulni, kérni
kéne, kéne
könnyet imádkozni szemeimbe
szeplőbarna szemeimbe
béke, béke

Nem fáj. Az üres, a hideg, a néma,
a megfagyott, nem fáj  nekem semmi.
Csak ne kérdezzen engem senki, senki.

                             (félek)
                              ha kérdezik, válaszolni kell
                             (félek)
                              ha kérdezik,vallani kell

Jobbra vagy balra dől
gerincemben az ember?


                             világ elé lépek semmi fájdalmammal
                             világ elé lépek létnyi hatalmammal


Se itt, se ott; idegen vagyok.
Egy élettől izzó fa tövében
-ha lesz válasz-  én is meghalok.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-16 01:23:22
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-16 01:23:22